Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Mosón megye

MOSÓN MEGYE BEVEZETÉS Mosón megye XVIII. századi területe az első világháború utáni határkijelölés folytán lényegesen eltér a megye mai területétől. Az úrbérrendezés idején létezett 49 helység közül ma 27 község Ausztriához, 3 pedig Csehszlovákiához tartozik. Mosón megye földrajzi egység, amelyet délről a Hanság, nyugatról a Fertő, északról pedig a Duna, illetve a Szigetköz határol. A XVIII. században a megye igen nagy része terméketlen terület, illetve mocsár volt: nemcsak a Fertő tó melléke és a Hanság, hanem az itteni Dunaszakasz melléke is. A megye településeinek többsége a Duna és a Lajta mellett (amely a legtermékenyebb terület volt), valamint a Fertő tó és a Hanság szélén terült el. A falvak a XVIII. században igen sokat szenvedtek a Duna, a Lajta és a Fertő tó áradásaitól.

1 A megye lakosságának túlnyomó része német volt, néhány községben laktak magyarok, valamint horvátok. A megye községeinek kétharmad része (területileg még ennél is több) az úrbérrendezéskor két birtokos kezén volt: a délnyugati rész (12 falu) a Fertő tó és a Hanság mellett herceg Esterházy Miklós, a középső rész (22 falu) a Fertő tó északi vége és a Duna között Krisztina főhercegnő birtokában. Mindkét nagybirtok a bazini és szentgyörgyi grófok egykori birtokából alakult ki, amely Illésházy István hűtlenségi pöre következtében szállt a koronára s a XVII.—XVIII. század folyamán több ízben zálogbirtokosok kezére került. Krisztina főhercegnő, Mária Terézia leánya 1766-ban lett a megye 22 helységének (a magyaróvári uradalomnak) a birtokosa, Mária Terézia adományából. Krisztina az uradalmat 1771-ben bérbeadta a magyar kamarának, tíz év múlva azonban ismét saját kezelésébe vette ő és férje Albert tescheni herceg. Krisztina főhercegnő és Esterházy Miklós herceg hatalmas birtokain kívül még gr. Zichy Ferenc és gr. Harrach Ernő érdemel említést az úrbérrendezéskori világi földesurak közül. A kisebb birtokok a köznemesség kezéről kerültek XVIII. századi földesuraikhoz. A megye egyik legjelentősebb egyházi birtokosának, a szentkereszti cisztercita apátságnak a birtoklása a középkor óta folyamatos volt. A Dunántúl többi megyéitől eltérően Mosón megye fejlődése a középkor óta egyenletes és szinte zavartalan volt, hiszen a Bécs ostromához 1. Bulla Béla—Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Bp. 1947. 1683-ban felvonult török sereg, valamint Rákóczi Ferenc dunántúli hadjárata kivételével háborús pusztításoknak nem volt kitéve a megye. Ennek következtében a megye jobbágysága is helyén maradt, telepítésekre nem volt szükség, s ez az oka annak, hogy a megyében egészen más jobbágykategóriákkal találkozunk, mintáz országban másutt. Évszázados hagyományokkal rendelkező jobbágygazdaságok voltak Mosón megyében, s a jobbágyság számára igen nagy előnyt jelentett mint piaclehetőség Ausztria, illetve Bécs közelsége.

2 Ennek a piacnak a hatása megmutatkozott az igen kiterjedt jobbágyi állattenyésztésben, de a gabonatermelésben is. Mosón megyében a XVIII. század első felében, de még az úrbérrendezéskor is egészen más úrbéres kategóriákat találunk, mint az ország más részein. A másutt telkes jobbágynak, colonusnak nevezett kategóriának itt a ,,Bauer" felel meg. Szerepelnek azonban, elsősorban Krisztina főhercegnő magyaróvári uradalmának csaknem valamennyi községében, olyan ,,zsöllérek" (Söldner, Söllner), akik tulajdonképpen telkes jobbágyok voltak, mert egynyolcad telektől másfél telekig terjedő jobbágyföldet birtokoltak. Az úrbérrendezés idején 577 ilyen „zsöllér" volt Mosón megyében, akik 242 „zsellértelket", tulajdonképpen jobbágytelket bírtak. A „zsöllérek" közül csak 96-nak nem volt jobbágy telke. A következő úrbéres kategória Mosón megyében a „leveles házas" (Briefháusler) volt. A „leveles házasok" általában házas zsellérek voltak, akik sok esetben szántót vagy rétet is bírtak. 5 faluban a „leveles házasok" között olyanokat is találunk, akiknek szántójuk is, meg rétjük is, vagyis teljes jobbágytelkük (nyolcad, negyed, féltelek) volt. A „leveles házasok" egy részének viszont még háza sem volt. Előfordult Mosón megyében a „házas zsellér" kategória is, mégpedig behauste Inwohner, Holdenháusler néven. Ezenkívül ismerték a „hazátlan zsellér" kategóriát is; ennek elnevezése itt unbehauste Inwohner, Inleuth és Holdén volt. A megye jobbágyságának csak minimális része volt örökös jobbágy, a túlnyomó többség szabadköltözésű volt. Az úrbérrendezés fennmaradt irataiból 16 falunál ugyan nem lehetett 2. Major Pál: Mosonmegye monographiája. Magyaróvár, 1886. Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé novae geographico-historica. Pars secunda Trans-Darmbiana. Bp. 1892. Tomus quintus.