Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. Dunántúl (Budapest, 1970)

Fejér megye

nélkül 12 kaszásban). A gyakorlatban az urbáriumnak ezeket a rendelkezéseit Fejér megyében csak azokon a helyeken tartották be, ahol a rét- és lege lő területeknek a jobbágyság számára való biztosítása 1768 előtt sem volt probléma, egyrészt a rétek és legelők bősége, másrészt az urasági gazdálkodás igénytelensége következtéiében. A megye többi részén azonban s éppen azokon a helyeken, ahol 1766-ban ennek a kérdésnek a megoldatlansága parasztmozgalmakat eredményezett, a helyzet az úrbérrendezés után is változatlan maradt, hosszan elhúzódó úrbéri pörök tárgya volt, s több esetben oda vezetett, hogy a jobbágyok legelő- és rét hiány miatt elegendő mennyiségű állatot nem tudván tartani, az urbariális telkeknek művelésére és fenntartására elégtelennek deklarálták magukat, s azokat elhagyni szándékoztak. Az úrbéri tabellákban meghatározott telkek felvételéhez viszont a földesurak ragaszkodtak.

15 Az úrbérrendezéskor a megye 73 helységéből 62 huszonhét földesúr kezén volt, 10 helységből 8-ban (Aba, Cece, Felcsut, Bodajk, Keresztes, Kuldó, Sárkány, Tabajd) két-két család birtokolt, 2 helységben pedig (Sárkeresztúr, Szentpéter) több kisebb birtokos volt. A huszonhét birtokos közül hét birtokos, illetve birtokos család (Eszterházy, Zichy, Batthyány, Lamberg, Illésházy, Rudnyánszky család, valamint a jezsuita rend győri és komáromi rendháza) kezén volt a megye úrbéreseinek csaknem 70%-a. Ezeknek a nagybirtokosoknak a falvai — a Rudnyánszky család kivételével — a megye területén nagy összefüggő birtoktesteket alkottak. A majorsági gazdálkodás is ezeknek a nagyobb birtokosoknak a falvaiban volt a legfejlettebb, s ezeken a birtokokon találjuk a megye legnépesebb helységeit (Adony, Bicske, Csákvár, Dunapentele, Érd, Isztimér, Mány, Mór, Perkáta, Seregélyes). Ezek közül a községek közül az úrbérrendezés idején csupán Adony és Mór volt mezőváros, a későbbi évtizedekben azonban sorra ezek a községek kaptak vásártartási jogot, s lettek mezővárossá. Az úrbérrendezés idején a megye községeinek piacai között ezeket a helységeket még nem említik. A megye forgalma elsősorban Székesfehérvár felé irányult, a Dunához közelebb eső helységek az egyes Duna-parti községekben kikötő hajókra hordták áruikat (Érd, Ercsi, Adony, Rácalmás, Dunapentele, Földvár, Paks), a megye északkeleti részének forgalma Budához, északi részének a forgalma Győrhöz, Komáromhoz és Tatához, északnyugati részéé Palotához, a Sárvízen túli részeké pedig Veszprémhez kapcsolódott.

16 A megye egyes 15. Uo. 16. A kilenc pontra adott feleletek alapján. helységeinek forgalmi központ jellege csak a későbbi évtizedekben alakult ki, a XVIII. század első felében és az úrbérrendezés idején csak mint uradalmi központok szerepelnek. A megye összes úrbéres földterülete az úrbérrendezés idején ingatlanfajták szerint a következő volt: Belső telek (hold) Szántó (hold) Bét (kaszás) Összesen (hold) 3 311 79 109 9 222 91 642 Százalékban: 3,61 86,33 10,06 100,00 Bárándy Jánosnak a XVIII. század második felére vonatkoztatható adatai szerint

17 Fejér megye teljes hasznavehető földterülete ekkor 1 008 140 magyar hold. Ebből 320 080 hold volt a szántó és 58 500 hold a rét. A többi kert (8800 hold), szőlő (25 800 hold), legelő (30 000 hold) és erdő (189 000 hold). Tehát az úrbérrendezés idején a megye szántóföldterületének csupán 26%-a, a réteknek pedig alig 15%-a volt az úrbéres lakosság birtokában. A jobbágyság kezén levő rétterület nemcsak a megye összes rétterületéhez viszonyítva volt csekély, hanem az összes úrbéres területhez viszonyítva is (10,06%). A Fejér megyei jobbágyság teherbíró képessége szempontjából szükséges annak a megállapítása is, hogy a sarjúkaszálási lehetőséget nem nyújtó réteknek az aránya a Dunántúl többi megyéihez képest kirívóan magas volt (85,20%). Az úrbérrendezéskor megállapított telki állomány Fejér megyében a következő volt; az egész telekhez tartozó szántó az I. osztályban 22, a II. osztályban 24, a III. osztályban 26 hold,

18 a rét pedig 8, 10, 12 kaszás. A 73 úrbérrendezés alá került Fejér megyei helységben az úrbéres szántóföld százalékszerűen az I. osztályban volt a legtöbb (59,95%), de feltűnő, hogy az ebbe az osztályba ltartozó helységek arányszáma (36,99%) enné jóval alacsonyabb volt. A II. osztálynál viszont fordított a helyzet, ott a helységek arányszáma a magasabb (52,05%) s a szántóterületé alacsonyabb (36,37%). Az egyes osztályok között a helységek és a szántóföldek a következőképpen oszlottak meg: 17. Bárándy János: Magyarország statisticai összes átnézete. Bécs, 1842 — 44. 18. Az úrbérrendezéskor Fejér megyében az I. osztályú szántóföldeket általában 1100, a II. osztályúakat 1200, a III. osztályúakat 1300 öles holdakkal számolták.