Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

5. A Gyüjteményegyetem Szervezeti, Ügyviteli és Fegyelmi Szabályrendelete

III. Fejezet. A Tanács hatásköre szakügyekben. 26. §. A szervezési és építési programra felállítása. Rendszeresen tárgyalja közgyűjteményeink általános helyzetét s ez alapon megalkotja és időnkint a változó viszonyokhoz képest kiegészíti a szükséges szervezések és építkezések szervesen összefüggő tervét. E részben az előkészítés igazgató- vagy szaktanácsban, a határozathozatal teljes ülésben történik. 27. §. A gyűjtési kör megállapítása és az anyag áthelyezése. A Tanács megállapítja az egyes intézetek gyűjtési körét és ezáltal biztosítja a nagy közgyűjtemények zavartalan, harmonikus együttműködését. Gondoskodik továbbá arról, hogy a könyvtári, levéltári és muzeális anyag a megállapított gyűjtési szempontoknak megfelelő helyére kerüljön. A Nemzeti Múzeumban letett családi levéltárak onnan csak e letevő, illetve jogutódai hozzájárulásával helyezhetők át más intézetbe. A gyűjtési terület megállapításának és az anyag áthelyezésének kérdésében hozott határozatot keltétől számított tíz éven belül csak mindkét érdekelt intézet első tisztviselőjének együttes kívánságára lehet újra tárgyalás alá venni. A Tanács e részben szaktanácsban jár el. 28. §. Az intézetek anyagának elidegenítése.

1 A négy nagy közgyűjtemény könyvtári, levéltári és muzeális anyaga rendszerint nem idegeníthető el. Hogy a nélkülözhetetlen selejtezés miképpen történjék, azt az egyes közgyűjtemények szervezeti szabályzatában kell rendezni. Amennyiben kivételesen ilyen intézeti anyagnak elidegenítése eladás, aukció vagy csere útján mégis indokoltnak látszik, az illető intézet első tisztviselője az erre vonatkozó javaslatot szaktanács elé terjeszti, mely ellenző többség esetén ellenző fölterjesztést tesz a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, ki végérvényesen dönt. A szavazás minden esetben nyilvános és a szavazatokat a szavazók nevének feltüntetése mellett jegyzőkönyvbe kell venni. A szaktanács hozzájárulása az intézet első tisztviselőjét az utólagos felelősségtől nem mentesíti. E szakasz a könyvtári, levéltári és muzeális anyag kivételes elidegenítését csak szakszempontból rendezi; az elidegenítésnek és pedig úgy a könyvtári, levéltári és muzeális anyag, mint a közönséges leltári tárgyak elidegenítésének a Gyüjteményegyetem gazdálkodását érintő vonatkozásait e szabályrendelet III. Részének 42. §-a szabályozza. 1 Az Ig.-tanács 1925 február 14-én hozóit határozata: „Tudományos és muzeális érdekből, valamint a műtárgyak megőrzésének biztonsága szempontjából az Intézetek gyüjteményanyagából egyes daraboknak letétként külföldön, sem magyar ludományos intézeteknél, sem külügyi hatóságainknál való elhelyezéséhez nem járulhat hozzá. Nem tartja megengedhetőnek az Ig.-tanács azt sem. hogy egyes műtárgyak itthoni hivatalok díszítésére használtassanak fel s kívánatosnak tartja, hogy az ily célra már kiadott darabok idővel fokozatosan visszaszereztessenek." — Az Ig.-tanács ezt a határozatát 1930. október 18-iki ülésében megújította azzal a hozzáadással, hogy „különösen nem tartja megengedhetőnek műtárgyaknak magánosok részére való kiadását." Az Ig.-tanác3 1929. szeptember 10-i ülésében kimondta, hogy „minden olyan ügyben, melyben egyes múzeumi gyűjtemény tárgyaknak külföldi kiállításokra való átengedéséről van szó, a jövőben az Ig.-tanács döntését kell előzetesen kikérni".