Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

egészére, új lendületet hozott a Levéltárba is. Az akkori újjászervezés során, amelynek lényeges mozzanata volt a kiváló történésznek, Pauler Gyulának 1874-ben országos levéltárnokká történt kinevezése, beolvasztották az 1848-ban megszűnt régi központi kormányszervek, az 1848/49-i magyar minisztériumok s a következő abszolút korszak központi igazgatási fórumainak és bíróságainak irattárát. Az így felgyűlt anyag a megszüntetett Clarissa-rend budai templomában és kolostorának egy részében nyert elhelyezést. Levéltárunk kialakulásában az 1723-i alapításon és az 1874-i újjászervezésen kívül a fejlődés harmadik nagy mozzanata az volt, hogy Csánki Dezső főigazgató kezdeményezésére végre elhatározták történelmi multunk forrásainak legnagyobb részét felölelő levéltári palota építését, amely a háború folyamán külsőleg elkészült ugyan, de nyomban katonai és egyéb hivatalok, utóbb pedig magánlakók szállták meg úgy, hogy hosszú ideig nem volt rendeltetésének átadható. A szervezés egymásutánjában Országos Levéltárunkat a Nemzeti Múzeum követte. Alapítását annak a nagy szellemi mozgalomnak köszönheti, amely a magyar nemzet kebelében, Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében, Bessenyei és testőrtársai fellépésével indult meg és Kazinczy tevékenységét is inspirálta s amely mozgalom irodalomtörténeti téren a nemzetietlen kor lezárultát, tudománypolitikai téren pedig új intézmények létrehozását eredményezte. Széchenyi Ferenc kezdeményezésére, az ő és felesége, Festetics Julianna adományai alapján, József nádor pártfogásával létrejöhetett az 1808. évi VIII. törvénycikk* a Nemzeti Múzeum feltaláltató s az ország közállapotát érintő köziratokat, legfeljebb egy év alatt, a kirendelendő levéltárőr kezével elhelyezzék. 2. §. Ezután pedig az ország rendes bírái előtt keletkezendőket is igaz és hiteles másolatban évről-évre oda átküldjék. 3. §. Nemkülönben a magános országlakók saját leveleit és okiratait is, akik azokat ott letenni akarják, elfogadják s az ország közirataival együtt híven őrizzék s nekik vagy örököseiknek, ha kívánják, kiadják. 4. §. Végre, hegy a királyi kamaráknál található összes leveleket s okiratokat is, amennyiben azok a királyi fiscus jogait nem érintik, az 1681-ik évi 38-ik t.-cikk értelmében a főméltóságú nádorispán úrnak; úgyszintén a szent Mártonról nevezett szent pannonhalmi konventben, vagy bármely más helyen létezőket, vagy bármely más hiteles helyeken kelteket, félév alatt az e célra kiküldött méltóságos és főtisztelendő Nádasdy László gróf csanádi püspök, Eszterházy Ferenc gróf fejérmegyei. Zichy Imre gróf árvamegyei főispánok; továbbá Szluha Ferenc mester, nádorispáni itélőmester s ő legszentségesebb császári és királyi felsége tanácsosa, Komárommegye alispánja, továbbá főtisztelendő Acsády Ádám, a szent Mihály arkangyalról nevezett hantái prépost, győri kanonok és még Zichy Ádám Bács, s Biró István Győrmegye táblabírái útján hűségesen kiadják, a magánosok jogait érdeklődőket pedig a családoknak, melyhez tartoznak, visszaadják, vagy máskülönben azokra a hiteles helyekre, ahonnét keletkeztek, az ország bíráitól eredő s egyéb köziratokat pedig az ország levéltárába tegyék. 5. §. A valamikor Erdélybe vitt s olt található, s Magyarország és kapcsolt részei határain belül levő fekvőjószágokat illető iratokra nézve pedig ő legszentségesebb felsége, kegyességéből és kegyelmességéből kifolyóan úgy intézkedett, hogy azokat hűségesen összegyűjtsék s Összegyűjtvén és ő legszentségesebb felségéhez legalázatosabban fölterjesztvén, azokat oda utasítsák, ahova tartoznak." * 1808. évi VIII. t.-c. „A Nemzeti Múzeum felállításáról és a magyar nyelv művelését előmozdító más intézkedésekről. Miután ö császári királyi fensége, az ország nádora, azon kiváló buzgalmához képest, mellyel az ország dicsőségének és boldogságának további gyarapodása iránt mindenkor viseltetni szokott, egy nemzeti múzeum alapítása tervét az ország összes vármegyéinek átküldötte s azokat ezen célra szolgáló alap gyűjtésére felszólította: ő császári királyi fenségének ezen felhívásétól, s attól az igyekezettől serkentve, hogy a magyar nyelv művelése s a nemzeti irodalom és ipar ez intézmény által is előmozditassék, számosan úgy a közelebb mult országgyűlés alatt, mint azután is, a köztörvényhatóságok közbejöttével tetemes ajánlatokat tettek ezen célra, ő császári királyi fensége továbbá már mind a helyet, mind az ezen célra emelendő alkalmas épületet illetőleg megtévén a szükséges intéz-