Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

2. Dr. Végh Gyula, az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum főigazgatója ügyvezető-alelnöki beszámoló beszéde

állapított kivételes jogot, mely szerint a Gyüjteményegyetem keretébe tartozó intézetek állami javadalmazásuknak tudományos vagy művészeti célokra szánt részét is — az intézetek saját jövedelmei módjára — alapszerűen kezelhessék. Ezzel az Orsz. M. Gyüjteményegyetemnek, mint önálló jogi személynek vagyoni önrendelkezési joga megcsorbul és az intézetek elesnek az egyszerre fel nem használt s eddig alapszerűen kamatoztatott ú. n. tudományos dotáció hosszabb időn át való való gyűjtésének és gyümölcsöztetésének lehetőségétől. Hogy az állami javadalmazásnak az egyes intézetek közötti arányos és a tényleges szükségletnek megfelelő felosztását a Tanács elbírálhassa, kívánatos volna, hogy az állami javadalmazás lehetőleg a Gyüjteményegyetem költségvetésének keretén belül állapíttassák meg, aminek a költségvetésen kívüli rendkívüli segélyek fölött az az előnye is volna, hogy az előirányzott összegekre biztosan lehetne számítani és a megkezdett munkálatokat, berendezéseket tervszerűen lehetne végrehajtani. Különösen vonatkozik ez az óhajtás az ú. n. tudományos dotációra, melynek aránytalanul csekély s sok esetben teljesen elégtelen voltát mindnyájan érezzük s melynek a közigazgatási dotációval arányos emelését a lehetőséghez képest a legnagyobb mértékben kívánatosnak tartjuk. Ha a muzeális gyűjtemények gyarapítását lehet is jobb időkre halasztani — bár e téren is soha vissza nem térő alkalmakat kell anyagi eszközök hiányában elmulasztanunk — a könyvtárak elszegényedése azoknak helyrehozhatatlan, a jelenre és jövőre egyaránt kiható visszaesését jelenti. Ott, ahol a nagy közgyűjteményeket és tudományos intézeteket érdeklő nagyobb beruházásokról és költségvetésen kívüli befektetésekről van szó, kívánatos volna, hogy a Tanács véleménye minden egyes esetben előzetesen meghallgattassák. Szorosan összefügg az 0. M. Gyüjteményegyetem szervezetével a kötelékébe tartozó intézetek alkalmazottjainak rangsorozása, előléptetése, a megüresedő állások mikénti betöltése. A különböző természetű és különböző létszámú intézetek közös tisztviselői státusa nehéz problémák elé állítja Tanácsunkat. Tény az, hogy a közös létszám bizonyos esetekben váratlanul gyors előléptetést biztosíthat egyes alkalmazottaknak, de viszont e tekintetben a nagyobb létszámmal biró intézetek a közös státus mellett is hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben vannak a csekély tisztviselővel rendelkező intézeteknél, sőt ez utóbbiakat az a veszély is fenyegeti, hogy a magasabb fizetési osztályú állásokat idővel elvesztik. A megüresedő állások betöltésénél a közös rangsor szerint nem ritkán egészen más munkakörben működő tisztviselő kéről sorra s így egyes munkakörök megfelelő utánpótlás nélkül maradnak. Eddig a Tanács bölcsességének sikerült a nehézségeket áthidalni, de a közös státusból eredő problémák változatlanul fennállanak és számos panaszra adnak okot. Ennek tudatában és hogy az egyes intézetek nélkülözhetetlen munkaerőinek legalább ezt a részét számukra biztosítsa, az Igazgató Tanács ismét intézetek szerint különválasztotta és kontingentálta az intézetek altiszti létszámát, mely eredetileg a Gyüjteményegyetemben szintén közös státust alkotott. Befejezésül legyen szabad kifejezést adnom még egy óhajunknak, annak t. í., hogy a magas Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium és az 0. M. Gyüjteményegyetem között fennállott szoros és közvetlen kapcsolatok, melyek az intézmény létesülésének első éveiben annak oly nagy hasznára váltak, ismét feléledjenek és megerősüljenek. A szóbeliség minden hivatalos aktánál hatásosabban és gyorsabban informálhatja a kultuszminiszter urat, ki egyúttal mélyen tisztelt elnökünk is, az általa megteremtett Gyüjteményegyetem életéről és kívánalmairól.