Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

A Bécsi Magyar Történeti Intézet életében a leglényegesebb mozzanat az volt, hogy a

#

Kormányzó Úr ő Főméltósága a Collegium Hungaricum céljaira átengedte a megszűnt bécsi magyar testőrség palotáját, melyet a XVIII. század egyik legnagyobb barok-építőművésze, Fischer von Erlach emelt. A palota magas földszintjét a Történeti Intézet rendelkezésére bocsátottuk, ami lehelővé tetle működésének lényeges felfokozását. Az intézet számára alkalmi vétel útján történelmi szakkönyvtárt vásároltunk, amelyet azóta vétel, csere és adományok útján jelentékenyen gyarapítottunk. A külső keret fejlődésével lépést tartott az abban folyt kutató-munka. Az intézetnek és a Történelmi Társulatnak közös kiadványa a „Magyarország újabbkori történetének forrásai" című kiadványsorozat, amelyből eddig 22 kötet jelent meg.* A sorozatban gróf Széchenyi István összes munkáinak kritikai kiadásán kívül jelentőséggel bírnak a kormányzat- és közigazgatástörténeti iratok, amelyek Sándor Lipót nádor aktáin kívül felölelik József nádor államiratainak gyűjteményét. Kiemelést érdemel még a nemzetiségi kérdés történetének forrásanyaga, továbbá a Kossuth emigrációjára vonatkozólag megindított sorozat. Ezt a munkásságot tükrözi vissza az intézet statisztikája is. Az intézetben mostanig dolgozott a Történelmi Társulat és a Gyüjteményegyetem céljait szolgáló tanulmányok érdekében 16 tudós, közülük 7 ismételten, volt továbbá főiskolai történelmi tanulmányait végzett ösztöndíjas 23, köztük 12 ismételten; ez a két csoport együtt 39 belső tagot tesz. Az intézet külső tagjai azok, akik saját maguk választotta vagy más tudományos társulatok által kijelölt kutatási területen dolgoznak, ilyen volt az intézetben 37, közülük 8-an ismételten. Akik rövidebb munkára jönnek, azok vendégei az intézetnek; számuk 203 bel- és 8 külföldi volt. A Bécsi Magyar Történeti Intézet magára vonta a külföld tudományos köreinek figyelmét is. így egyfelől a Gyüjteményegyetem, másfelől a Notgemeinschaft der deutschen Wissenschaft között megállapodás jött létre, melynek értelmében azon német birodalmi történészek részére, akik a bécsi nagy gyűjteményekben óhajtanak kutatni, állandóan három szobát tartunk fenn, viszont Németország a berlin-dahlem-i Vilmos császár kutatóintézetekben, továbbá a firenzei művészettörténeti és az athéni archaeológiai intézetben helyet ad magyar tudósok számára, ami különösen a berlini Collegium Hungaricumnak válik javára, amelynek ösztöndíjasai Dahlemben szeretetteljes fogadtatásra találnak. A magyar-német tudós* A Magyarország újabbkori történetének forrásai. (Fonles históriáé Hungaricae aevi recentioris) című nagy sorozatban eddig megjelent 22 kötet a következő : A „gróf Széchenyi Istvén összes munkái" című alcsoportból: II. kötet, Hitel (ifj. Ivényi-Grünwald Béla), V. kötet, A kelet népe (Ferenczi Zoltán), VI. kötet 1. és 2, része: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal (Viszota Gyula), VII.—IX. kötet; Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka (VII.—VIII. : Károlyi Árpád, IX. : Tolnai Vilmos), X.—XI. kötet: Gróf Széchenyi István naplói (Viszota Gyula) ; a „Kormányzat- és közigazgatástörténeti iratok" című alcsoportból: Sándor Lipót főherceg nádor iratai (Mályusz Elemér), József nádor iratai II—III. kötet (Domanovszky Sándor) ; az „Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez" című alcsoportból: Iratok a magyar állam nyelvkérdésének történetéhez (Szekfű Gyula), A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában I—II. kötet (Miskolczy Gyula), A magyarországi 1848/49,-i szerb felkelés története II. kötet (Thim József) ; az „Iratok az 1848/49-i emigráció történetéhez" címő alcsoportból: A Kossuth-emigráció Törökországban I. kötet (Hajnal István) ; az „Emlékiratok" című alicsoportból: Farádi Vörös Ignác visszaemlékezései az 1778—1822. évekről (Madzsar Imre), Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49.-Í szabadságharcról és a tót mozgalmakról (Síeier Lajos) ; a „Hivatalos iratok és levelek" című alcsoportból : A szatmári béke története és okirattára (Lukinich Imre), Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései (Wlassics Gyula és Csengery Lóránt) : a „Levelezések" című alcsoportból : Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése (Angyal Dávid). — A zárójelbe tett nevek természetesen nem szerzőt, hanem — okmánykiadványokról lévén szó — azt a szerkesztőt jelentik, aki a kötetet bevezetéssel és jegyzetekkel is ellátta.