Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

1. Gróf Klebelsberg Kuno elnöki megnyitó beszéde

hogy minden raktárt vízszintes födémmel két részre kell osztani és modern szer­kezetű vasállványokkal ellátni. E raktárakból 1922-től 1926-ig fokozatosan elkészült a földszinti, első és második emeleti nagyobbik, továbbá a földszinti, első, második és harmadik emeleti kisebb raktár. De az épület használhatóvá tételével már 1922-ben annyira haladtunk, hogy a nyár folyamán az átköltözés a Clarissák épülettömbjéből a végleges otthonba megtörténhetett. A további raktárak használatra alkalmas állapotba hozását pedig az 1922. évi XIX. t.-c. 9. §-ának az a rendelkezése tette szükségessé, hogy az 1867-ben újjáalakult állami főbb hatóságoknak és hivataloknak iratait, amelyek 32 évesek és ennél régibb keletűek, további megőrzés végett át kell adni az Országos Levéltárnak, amely intézkedés a kiegyezéstől az összeomlásig eltelt korszak levéltári anyagának nagyobb részét beterelte az új épületbe. Ezzel a külső fejlődéssel párhuzamosan haladt az intézménynek belső átala­kítása is, amelynek irányát az 1922. évi XIX. t.-c. 9. §-a világosan megjelölte azzal a megállapítással, hogy az Országos Levéltár elsősorban tudományos intézet. Ennek a tudományos jellegnek további kidomborítása végett a főigazgató 1923-ban Levéltári Közlemények cím alatt folyóiratot indított, amely arra van hívatva, hogy a Levéltár anyagát és a bel- és külföldi levéltári ügyet ismertesse, továbbá az 58 kötet meg­jelenése után 1914-ben sajnosán megszűnt Történelmi Tárat is részben pótolja. A Levéltárban folyó rendező és publikáló munka azonban csak annak következtében vált lehetővé, hogy a főigazgató újjászervezte a Levéltár 18 tagból álló tudományos és tudományos segédszemélyzetét is, amelynek immár fele a Gyüjteményegyetem megalakítása óta nyert kinevezést s amelyből kilencen már hosszabb külföldi tanulmányokat folytattak. Ezredéves dicsőséges története mindig nagy erőforrás volt a nemzet számára, de talán sohasem akkora, mint trianoni megcsonkíttatásunk után. Most a mi rová­sunkra területileg naggyá tett országok bizonyos körei még történelmünk és műve­lődésünk egy részét is szeretnék tőlünk elvitatni. Ezekkel az éppen olyan jogosu­latlan, mint veszedelmes törekvésekkel szemben nekünk a Magyarországra jövő külföldiek felvilágosítása céljából is könnyen áttekinthető módon meg kell mutat­nunk multunkban rejlő örök értékeinket, melyeket tőlünk fegyveres erővel és igaz­ságtalan békekötésekkel elvenni nem lehet. Levéltárunk ezeréves történelmünk nyolc századának írott emlékeit őrzi. Gondolattársulás révén tehát éppen e Levéltár csar­nokai voltak alkalmasak arra, hogy emeletenként korszakról-korszakra haladva, képsorozattal mutassuk be művelődésünk történeti fejlődését, ennek kimagasló moz­zanatait, így jött létre 1924-től 1929-ig Dudits Andor freskó-ciklusa, amelynek költ­ségeihez József királyi herceg és Esterházy Pál herceg, meg közgazdasági életünk egy magát megnevezni nem kívánó tagja is hozzájárult. Dudits mester freskó-soro­zatát Roth Miksa iparművész faldíszei és a történeti Magyarország városainak cí­mereit ábrázoló üvegfestményei egészítik ki. Horváth Géza, Sidló Ferenc, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Szentgyörgyi István szobrászművészek pedig magyar történeti jeleneteket ábrázoló kisplasztikával járultak hozzá a csarnok díszítéséhez. Levéltári ügyünk területi koncentrálását munkáltuk azzal, hogy a Nemzeti Múzeumnak központi épületéből a helyszűke miatt kiszorult levéltárát, valamint ideiglenesen a Hadtörténeti Levéltárat is befogadtuk az új épületbe. A Nemzeti Múzeum életében a lefolyt nyolcéves ciklus során az első jelen­tékeny mozzanat az volt, hogy Fehérpataky László elhalálozása után, már a Gyüj­teményegyetem Tanácsának kandidálása alapján, Hóman Bálint neveztetett ki fő­igazgatóvá. A legégetőbb és a legfenyegetőbb baj a néprajziak tárának lassú pusztuláas

Next

/
Thumbnails
Contents