Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai II. ciklus I. füzet (Budapest, 1931)

8. Számok és dátumok a Gyüjteményegyetem 1922—30. évi történetéhez

Az Érem- és Régiségtárat a vallás- és közoktatásügyi miniszter a múzeum főigazgatójának előterjesztésére és a Tanács javaslatára 1926. évi június hó 5-én három részre tagolta és pedig Történeti Osztályra, Régészeti Osztályra és Eremtári Osztályra. Ezt nyomon követte az Országos Széchenyi Könyvtár adminisztratív szétválasztása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a Tanács javaslatára 1929-ben három osztályra tagolta a Széchenyi Könyvtárat és pedig Könyvtári, Levéltári és Hírlaptári Osztályra. A szakkörök és zeneértő közönség mind fokozottabb érdeklődése pedig szükségessé tette a Könyvtár, Történeti osztály és Néprajzi-tár keretében szétszórt zenetörténeti anyagnak az eddiginél rendszeresebb feldolgozását és központi nyilvántartását s ez okból szerveztetett meg ugyanezen évben a Széchenyi Könyvtár Zenei Osztálya. Az 1929. évi XI. t.-c. szoros kapcsolatot teremtett a Magyar Nemzeti Múzeum és az állami felügyelet alatt álló vidéki közgyűjtemények között, midőn e közgyűjtemények felügyeletének adminisztrációját a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójára bízta s a miniszter felügyeleti hatáskörének ellátását az Országos Magyar Gyüjteményegyetem Tanácsára ruházta. A múzeum tudományos és muzeális célú költségvetési javadalma a Gyüjteményegyetem kötelékébe tartozó többi intézetéhez hasonlóan a háborús idők s azt követő válságos gazdasági évek alatt a békeátalánynak körülbelül egytizedére csökkent. Ez az állapot annál nyomasztóbb, mert tíz év mulasztásainak pótlására sürgős rendezési és feldolgozási munkálatokhoz s a középosztály elszegényedése, valamint az elszakított területeken élő magyarság sanyarú sorsa miatt tömegesen piacra kerülő értékek megmentéséhez a békejavadalmat messze meghaladó anyagi eszközökre volna szükség. Ebben a mostoha helyzetben kétszeres jelentősége van annak, hogy a társadalom minden rétegéből jelentkező jóltevők a múzeumpártoló elődök hagyományához méltó lelkesedéssel jöttek a szűkölködő nemzeti intézmény támogatására. Gróf Apponyi Sándor v. b. t. t., kir. tárnokmester, 1924. évi szeptember hó 15-én kelt halálesetre szóló ajándékozási szerződéssel a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta XV—XVIII. századi magyar szerzőktől írt vagy magyar vonatkozásokat tartalmazó nyomtatványokat, térképeket és metszeteket magába foglaló világhírű Hungarica-gyüjteményét a hozzátartozó bibliográfiai segédkönyvtárral és könyvészeti ritkaságokból álló kisebb külön gyűjteményével együtt, hogy az a Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárában örök időkre „Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára" címen minden más gyűjteménytől elkülönítve álljon a tudományos kutatás rendelkezésére. A könyvtár nemeslelkű alapítójának 1925. április 20-án bekövetkezett halála után fel is szállíttatott a Múzeumba s ott külön erre a célra kijelölt teremben állíttatott fel. E gyűjteményt értékesen egészíti ki a lengyeli kastély mintegy 10.000 kötetes kézikönyvtára. Ezen alig felbecsülhető könyvtáradományt tetézte özo. gróf Apponyi Sándorné, szül. gróf Eszterházy Alexandra adománya, mellyel férjétől örökségképen reászállt minden ingó és ingatlan vagyonát a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának és Régiségtárának gyarapítását célzó alapítvány létesítésére fordította. Ezen adománnyal a Magyar Nemzeti Múzeum, illetőleg „A Magyar Nemzeti Múzeum Gróf Apponyi Sándor Alapítványa" birtokába jutott a lengyeli 3328 kat. hold terjedelmű uradalom is, a vagyon feleértékének megfelelő kötelesrész kifizetésének kötelezettség emellett. A gróf Apponyi Sándor könyvtárával jelentőségben vetekedő másik nagy könyvgyűjtemény alapítójának, dr. Todoreszku Gyula c. múzeumi könyvtárigazgatónak