Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai V. füzet (Budapest, 1929)

2. Dr. Petrovics Elek, az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum főigazgatója, ügyvezető-alelnöki beszámolóbeszéde

BESZÁMOLÓBESZÉD AZ ORSZÁGOS MAGYAR GYÜJTEMÉNYEGYETEM TANÁCSÁNAK 1929. ÉVI JANUÁR HÓ 8-ÁN A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁBAN TARTOTT TELJES ÜLÉSÉN ELMONDOTTA PETROVICS ELEK AZ ORSZÁGOS MAGYAR SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM FŐIGAZGATÓJA. Tekintetes Tanács! Tisztelt Közönség I Éppen ma két éve, hogy áttvettem az Országos Magyar Gyüjteményegyetem ügyvezető-alelnöki tisztségét, amelynek viselésében akkor az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum vezetője került sorra. Beköszöntő szavaim a jövő képével foglalkoztak, terveket, vágyakat, reményeket hangoztattam, szükségletekre mutattam rá, amelyek kielégítésre, — sebekre, melyek orvoslásra várnak. Most, íme, ütött az óra, amelyben számot kell adnom arról, hogy mi valósult meg a tervekből, mi teljesült a reményekből, mennyire jutottunk bajaink orvoslásában ? A tervezés némiképen mindig légüres térben mozog, s a valóság ellentálló erejével sohasem számolhat eléggé. Ezt érzem most is, midőn a tervekkel és reményekkel a teljesedést állítom szembe. Nem minden történt úgy, amint reméltük és elképzeltük. Függőben maradtak nevezetes kérdések, amelyeknek elintézését a jövőre kell hagynunk örökségül. Cserében viszont olyan ügyek is dűlőre jutottak, amelyeknek megoldására annak idején nem számítottunk. Annak idején mint egyik legfontosabb pontját emeltem ki a jövő programmjának annak az akciónak folytatását, mely egyes múzeumi gyűjtemények megfelelőbb elhelyezésére indult meg. Ennek az akciónak az eredménye volt a lefolyt ciklusban a Magyar Nemzeti Múzeum harmadik emeletének megtervezett és részben végrehajtott kiépítése. A munka odáig fejlődött, hogy az Állattár anyagát, hacsak részben is, az új emeleten lehetett elhelyezni, míg ugyané tárnak másik része a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által még az előbbi ciklusban megvásárolt Baross-utcai bérházban jutott hajlékhoz, ahol rendezése most van folyamatban. Az építkezésnek végrehajtott része mindenesetre csak mintegy hatoda a tervbe vett munkának, amelynek folytatását és befejezését a jövőtől reméljük. Intézeti építkezéseink körében a legnevezetesebb esemény volt azonban a tihanyi építkezés befejezése. A korábban Révfülöpön működött intézet 1927 szeptember elején már új hajlékába költözhetett, s csakhamar végbement ünnepélyes megnyitása is, amelynek a Kormányzó úr őfőméltóságának megjelenése adott különös díszt és jelentőséget. Az igazgató-tanácsunk által készített és a vallás- és