Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai IV. füzet (Budapest, 1927)

1. Dr. Hóman Bálint egyet. ny. r. tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója ügyvezető-alelnöki beszámoló beszéde

foglalkozó tudományos intézményeket egy szervezetbe tömörítő s azok egységes, állandó és szakszerű kultúrpolitikai irányítását célzó koncepciónak. E javaslatok szoros szervezeti és adminisztratív kapcsolatot kívánnak létesíteni az újonnan alapított Természettudományi és Ösztöndíjtanácsok és a természettudományi kutatóintézeteket és külföldi magyar intézeteket kormányzó Gyüjteményegyetem között, előkészítve ez utóbbinak a magyar tudománypolitika központi irányító szervévé való kifejlesztését. Az Országos Magyar Gyüjteményegyetem tekintélye szempontjából örvendetes — mint ezt az Elnök Úr Őexcellenciája már alakuló ülésünkön s ma is kiemelte — hogy Tanácsunk képviselethez jutott a magyar országgyűlés felsőházában. Egy konkrét eset kapcsán szükségessé vált adminisztratív intézkedés ugyan, de a Gyüjteményegyetem és derék lisztviselőkarunk tekintélye szempontjából fontos volt a mellékfoglalkozások kérdésének rendezése, ami a Tanács által kiadott szabályzat keretében történt meg. A szervezeti problémák és a velük összefüggő helykérdés mellett a legtöbb gondot költségvetésünk rendezetlensége okozta. A pénzviszonyok változásával az 1923. és 1924. év folyamán ismét

1 a békebudget 10%-ára sorvadt költségvetésünk keretében nem tudtunk fedezetet találni legelemibb közigazgatási szükségleteinkre, nem is szólva a gyűjtemények gyarapításának hiú reményéről. 1925 januárjában emiatt kénytelenek voltunk fűtetlen múzeumainkat nemcsak a nagyközönség, hanem a kutatók s egyes osztályokat még a tisztviselők elől is több hétre elzárni, kihíva a sajtó éles bírálatát. Az 1925/26. és 1926/27. évi költségvetés során azután sikerült közigazgatási javadalmainkat, ha nem is a szükséges mértékig, de mégis oly arányban emelni, hogy intézeteink mindennapi szükségleteit nagy takarékossággal és nélkülözésekkel bár, de fedezni tudjuk. Sajnos, az új épületekkel ránk háramló kiadástöbblet fedezetét még nem tudtuk teljes egészében biztosítani s még kevésbbé sikerült tudományos természetű javadalmainknak reális emelését elérnünk. Alapszerűen kezelt tudományos javadalmunk még az 1927/28. évi tervezetben sem haladja meg a békejavadalmak 10%-át. Három nagy múzeumunknak az utolsó békeév 1,002.144 pengőjével szemben csupán 103,314 pengő irányoztatott elő. Nehéz helyzetünkben a költségvetésen kívül eső anyagi forrásokat igyekeztünk megnyitni s e tekintetben ismét a kultuszminiszter úr sietett segítségünkre. Az állami megtakarításokból és egyéb rendelkezésére álló hitelek terhére két év alatt 3.105,320,000 koronát, azaz közel 250.000 pengőt bocsátott rendelkezésünkre tudományos célokra. Ez összegből 350,000.000 korona a gyüjteményegyetem! intézetek könyvtári hiányainak pótlására, 1,000,000.000 korona a Nemzeti Múzeum, 265,000.000 korona a Szépművészeti Múzeum, 222,000.000 korona az Iparművészeti Múzeum rendkívüli vásárlásáraira — egyebek közt az aukcióra került Teleki Sámuel-féle gyűjtemény megvásárlására s a békeidőben megvásárolt, de ki nem fizetett híres Rákóczi-serleg hátralékos vételárára, — továbbá 68,000.000 korona a Csillagvizsgáló Intézet műszer- és anyagvásárlására utalványoztatott ki. 1,200,000.000 koronát az Országos Természettudományi Kongresszus alkalmával létesített Természettudományi Alapból laboratóriumi fölszerelésre és tudományos kutatásokra kaptak a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárai, a Csillagvizsgáló és a Magyar Biológiai Intézet. Magyarország Nemzetgyűlése Scitovszky Béla elnök kezdeményezésére a Jókai-centennárium alkalmával hozott külön határozattal vásárolta meg 350,000.000 koronáért a Nemzeti Núzeum számára az ünnepélyes átadáskor Jókai-Kódexne elnevezett Ehrenfeld-Kódexet, régi nyelvünk egyik legnevezetesebb emlékét. Ugyancsak a kultuszminiszter úr által költségvetésen kívül rendelkezésre