Békény István: Az irattáros munkája (jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára) (Budapest, 1962)
V. Az értéktelenné vált iratok kiválogatása
gyek jegyzékét és tettek javaslatot az egyes ügykörökbea keletkezett iratok őrzési idejére, illetve megőrzésére* Az ilyen módos elkészült ügykörjegyzékeket az illető szakterületet legfelsőbb fokos irányító minisztérium egyeztette,egységesítette, s a tudományos szempontok hatékonyabb érvényesítése céljából véleményezésre átadta a levéltári hatóságnak, ízzel tulajdonképpen le is zárult a •aelejj késési munka felső szinten való előkészítése, amely az ügykörjegyzékek helyi összeállitatása utján - bizonyos fokig támaszkodott az alsóbb szervek előkészítő munkájára is, A selejtezések helyi előkészítése azonban tulajdonképpen csak ezután, a végrehajtási utasításokban foglalt szempontok alapján indulhat meg* Az iratoknak, mint tudjuk, bizonyító erejük van s az intézmény érdemi munkáját nélkülük nem lehet eredményesen ellátni. Éppen ezért - hasonlóan a pénzkészletben, vagy egyéb anyagi eszközökhöz - az iratokért is mindenekelőtt az intézmény vezetője felelős. Az intézmények vezetői azonban nyilvánvalóan nem lennének képesek - sok egyébirányú elfoglaltságuk miatt - minden selejtezési kérdéssel aprólékosan foglalkozni, Éppen ezért írja elő a rendelet, hogy minden intézménynél köteles a vezető selejtezési felelőst kijelölni, A selejtezési felelősnek feltétlenül olyan személynek kell lennie, aki teljes mértékben tisztában van az iratok ügyviteli és tudományos, dokumentációs értékével is, Izenkívül célszerű olyan személyt selejtezési felelősként megbízni, akinek joga és lehetősége van a titkos ügykezelés irattárában folyó selejtezési huaka ellenőrzésére in. A selejtezési felelős mellé selejtezési bizottságot kell kijelölni - lehetőleg olyan létszámmal, hogy belátható időn belül képes legyen elvégezni a soronlévő, átselejtezendó iratok átnézését, A selejtezési bizottság tagjainak ugyanazokkal az ismeretekkel kell rendtlkezniök, mint a selejtezési felelősnek. Általában kívánatos, hogy a selejtezési felelős - és a selejtezési bizottság tagjai is - az érdemi ügyintéző előadók köréből kerüljenek ki. Semmiképp sem helyes viszont - már a hivatali titoktartás szempontjából sem - ha külső munkatársakkal végezteti el az intézmény a selejtezést, vagy úttörőkkel, mint ez egyes vidéki tanácsoknál előfordult*
