Békény István: Az irattáros munkája (jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára) (Budapest, 1962)
V. Az értéktelenné vált iratok kiválogatása
V. AZ ÉRTJte SkENNÉ VÁLT IRATOK KIVÁLOGATÁSA A selejtezés szükségesség* Iratok Őrzésével foglalkozó szakemberek körében is felfelbukkan néha az a vélemény, hogy tulajdonképpen semmiféle iratot sem volna szabad megsemmisíteni* Az ilyen véleményen lévők abból indulnak ki, hogy soha nem lehet tudni, a későbbiek során, milyen igények merülhetnek fel az iratokkal szemben, amelyek kielégítését a selejtezés esetleg lehetetlenné teheti* Íz a. felfogás látszólag kellő indoklását leli a XIX* század folyamán, az 192o-as, majd az 1945-47-es években, kiforratlan szempontok alapján végrehajtott iratselejtezésekben, A selejtezés-ellenesség hallgatólagos indokául szolgál az a körülmény is, hogy gyakran egyes egészen jelentéktelen tárgyú, feudális korból fennmaradt feljegyzések is értékes felvilágosi táss a 1 szolgálhatnak a késői kutató számára, A selejtezéssel szemben felhozható érvek legsulyosabbika azonban mégis talán ez volt, hogy nem voltak tisztázva a selejtezés szempontjai. Nem tudták a selejtezéseket elrendelő és a selejtezést végrehajtók, hogy mit kivannak a selejtezés után megmaradó iratokkal dokumentálni. Hogy csak két végletet említsünk* Jjol csak a szűken értelmezett ügyviteli érdekeket tartották szem előtt, hol pedig ezeket teljesen háttérbe szorítva csak a történelmi szempoatot helyezték előtérbe. Más példával élvei az alsébbfoku szerveknél megsemmisítettek bizonyos iratfajtákat abból a meggondolásból kiindulva, hogy a. felsőbb szervek úgyis megőrzik ezek ottani megfelelőjét - a felsőbb szervek viszont abban bizva, hogy az alsóbb fokú szervek őrzik meg ezeket, szintén kiselejtezték az illető iratokat. Aki mindezeken elgondolkozott, természetszerűleg arra az álláspontra jutott, hogy ez a felfogás csak iratpusztításhoz vezet, - s hogy inkább egyáltalán ne selejtezzenek. Szék a szempontok azonban mégsem befolyásolhatnak bennünket annyira, hogy teljesen elforduljunk a selejtezés feladatéitól, legfeljebb óvatosságra, körültekintésre kell, hogy intsenek, A selejtezéssel szemben tapasztalható idegenkedés harmadik, mondhatnánk fő oka viszont a kapitalizmus körülményei között észlelt természetes szervezetlenségre vezethető vissza,
