Békény István: Az irattáros munkája (jegyzet az állami levéltárak által tartandó irattárosképző tanfolyamok hallgatói számára) (Budapest, 1962)

II. Az iratok keletkezése

A gépi sokszorosító eljárások termékei közül a legsilányabbak az un. irodai sokszorosit$ gépekből kikerült szövegek, fí ami a legfurcsább; a sokszorosításhoz használt festékanyag nagyon tartós* csaknem ugyanolyan időtálló, mint a nyomdafesték. Ifiig azonban a nyomdagép valósággal belepréseli a papir ba a festékanyagot, a sokszorosítógépek csak épp rákenik a papírra* Ha ném akarjuk, hogy a festék szétkenődjék a papíron, küjön ilyén célra gyártott, gyenge enyvezésü sziv£~papirt teli használnunk. B épp ez a szivópapir teszi kérdésessé az egész eljárás értékét. A szivópapir ugyanis tartósság szempontjából a legsilányabb papírok közé tartozik* Fontos iratok előállításánál ezt az eljárást tehát lehetőleg kerülni kell. Mint fentebb már említettük* a nyomdai uton történő sokszorosítás nyújtja a legtartósabb termékeket* ezért - ahol erre lehetőség van - előnyben kell részesíteni minden más eljárással szemben* Ami már most a lényegében ugyancsak festékanyag alkalmazásán alapúié fénysugár-rögzítési eljárásokat: a fényképezést, a filmezést, a mikrofilmezést illeti, ezek nyersanyagának /a filmek, lemezek, ill. a fényérzékeny papír emulziója/ tartósságára a burkolaton feltüntetett adatokból lehet kövétkeztetni.Ap*. ra kell tehát ügyelni, hogy a tartós megőrzésre szánt fényképeket, filmeket csak elsőrendű minőségű nyersanyag felhasználásával készítsük. Az amatőr-célokra készült filmeket lehetőleg tellőzni kell. Mint már emiitettük, a hangrezgéseket regisztráló eljárások rőgzitőanyaga lényegesen különbözik az emberi kézmozgást és a fénysugarakat regisztráló eljárások rögzítőényagától, melyek - mint láttuk - zömmel a festékanyagok kategóriájába voltak sorolhatók. A hangrezgéseket regisztráló eljárások hordozóanyaga a hanglemez, ill. a magnetofonszalag, de ezeket kell egyben rögzítő anyaguknak is tekinteni. Ha ugyanis a viaszlemezt vagy a magnetofonszalagot tekintjük a papírnak megfelelő hordozóanyagnak, ugy a tintának, ceruzának megfelelő ircanyágnak a lemez barázdáit, vagy a magnetofonszalag megmágnesezhető fémrészecskéit kell tekintenünk. JEzek viszont a hordozóanyagtól elkülönítve el sem képzelhetők, külön vizsgálatot ezért, az íróanyag cimü résznél elmondottakon túlmenően, nem is igényelnék. Teljesen különálló kategóriát képeznek végül a mechanikai