Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

nak kiszáradása folytán ezen 108 hold szántóföldet 300 vagy több holdra nevelték időnkinti foglalásokkal. Ezt mi nem tudtuk, de nem is tudhattuk, mert a láphoz m

ég közeledni sem engedtek bennünket soha, mivel a Rákóczy-féle privilégium alapján ezt sajátjuknak követelték s erre nagyon féltékenyek voltak! De a pörben sem a földek szaporodását, sem a földesúri lápi terület elhelyezését soha sem vitatták, vita tárgyává nem tették. Tehát az eredeti 1842-iki térképen kimutatott földmennyiség szerepelt a pörben mindvégig. Egyszer a királyi tábla éppen azon lápi területen lévő földek felmérését rendelte el, de ők ezt nem engedték meg s jegyzőkönyvileg kinyilatkoztatták, hogy nincs több földjük ott, mint a mennyi 1842ben felméretett. Sőt a classificatióról is azt mondották, hogy az egész ecsedi határ egyenlő minőségű s a lápot, a szántó, a kaszáló és legelő földeket egyenlően 1300 • öles holdakba osztályoz tatták. így történt meg az, hogy ők a térképileg kimutatott 108

71

71300, most már azonban 426 hold legjobb minőségű földjeik helyett ugyanannyi rosszabb minőségű földet kaptak a kúriai ítélet értelmében. S ezen földeknek volt birtokosai között vannak sokan olyanok, kik másutt a határon semmi földet sem bírnak.