Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

bői merített képzeletök mámorában a méltóságos uraságot és magukat a kormányszékeket is szakadatlan perrel és folyamodásokkal nyugtalanítja. Ittlétemnek rövid ideje alatt harmadik ízben szedik már a fondorkodó elöljárók az egyébként is végső Ínséggel küzdő lakosoktól az erővel rájuk vetett segedelempénzeket és most már harmadízben járnak Bécsben boldogtalan kérésükkel ő Felségének alkalmatlankodni.» Május 5-én a magy. kir. kanczellária 6078. szám alatt felszólítja Szathmár vármegyét, hogy a nagyecsediek újabb panaszára hallgassák meg az uradalmat s tegyenek jelentést. A vármegye június 18-iki üléséből ki is küldte Széchényi Ferencz főszolgabírót, ki az ugyanazon év deczember 13-án tartott közgyűlés alatt tette meg jelentését, beterjesztvén az uradalom írásbeli válaszát, valamint az ecsediek összes írásait s folyamodásait. 1839-ben az ecsediek már nem is elégedtek meg holmi kis küldöttségekkel, hanem királyi biztost kértek az uralkodótól, a ki ügyüket pártatlanul megvizsgálná, kiváltságaikat megerősítené és visszahelyezné őket Kis-Ecsed jogos birtokába! A helytartótanács 1839 június n-én 19,807. szám alatt küldte le ezt a folyamodványt a vármegyéhez, valamint a királyi biztosságot kérő újabb kérvényt 26,104. szám alatt július 30-án. A vár-