Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

zett ecsediek elkergették őket s így a repositio ismét füstbe ment —- most már harmadszor!* Az uraság ezután már hiába is folyamodott újabb karhatalom kiküldése végett a vármegyéhez, mert ez azt a választ adta neki 1808 deczember 19-én, hogy most már előbb a helytartótanács parancsát várja az ecsediek ellen; addig nem intézkedhetik a karhatalom kirendelése dolgában, hanem a visszahelyező pert azonnal felküldi a helytartótanácshoz és jelentést tesz «az ecsediek vakmerőségéről, megátalkodott nyakasságáról». Az ecsediek azonban ezalatt sem pihentek. Nyugodtan használták tovább a kisecsedi pusztában lévő «Hályogos erdőt», a melynek pusztítását a vármegye 1809 márczius 13-án megtiltotta nekik; és minduntalan a királyhoz folyamodtak, ki a helytartótanács útján 1809 július 17-én jelentést kívánt a dolgok mibenállásáról. A vármegye 1810 január 15-én tesz is jelentést az egész ügy mibenállásáról, melyből kitűnik, hogy az uraság még akkor sem volt a puszták birtokában. * «A lázító és a felsőbbség rendelését megvető Molnár István bírót» merész szabadszólásáért a vármegye a helytartótanácsnak 1811 szept. 3-án 22655. szám alatt kelt parancsára minden közhivatal viselésétől kizárta azzal a hozzátétellel, hogyha ezentúl is ily vakmerőségre vetemednék, hatalom adatott az uradalomnak a községből való kicsapására.