Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

elöljárókat előre odaidézvén, hogy a bíróságot az első dombhoz követnék, melyre akkor olyformán nyilatkoztak, hogy feléje sem jönnek. De mi a szomszéd helységekből a határdombok fölhányására rendelt emberekkel az első határdombhoz elérkezvén, nemsokára láttuk az ecsedi lakosokat egy csoportban sebes lépésekkel a városból asszonyaikkal, ifjaikkal s különféle szerszámokkal, úgymint ásóval, kapával, egynél puska is lévén, kijönni. Mi a munkát folytatván, az első határdombot felhányattuk, melyet azonban a lakosok közül az asszonyok azonnal széjjelhúztak és a földdel egyenlővé tettek. Nem használván a nagy lármában tiltakozásunk, mert egyebet nem lehetett megkülönböztetni, csak azt, mindhalálig nem hagyják a határdombok felállítását. A határdomb elrontása véget érvén, csendesség lett. Ekkor a bíróság elölülője által értelmes módon eléjek terjesztetett cselekedetüknek törvénytelensége; megmondatott a lakosoknak, hogyha a határdombok felállítása felsőbb helyről nem rendeltetett volna is, a mennyiben mind Nagy-Ecsed nagyobb része, mind Kis-Ecsed egészen a gróf Károlyi földesuraságé, a két birtok között határt állíthatna fel, miután a lakosok KisEcsedet több esztendő óta árendában bírják. Erre a határdombot törvénytelenül elhányó asszonyok neveit tudakozván, azokat semmi módon meg nem