Éble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története 1776-1877 (Budapest, 1912)

1782-ben a helytartótanács visszaküldvén az 1780-ban befejezett pert a vármegyének, újra elrendelte, hogy az 1776 augusztus 12-diki királyi parancsnak tegyenek eleget. E parancs pedig határozottan elrendeli, hogy habár az ecsediek kiváltságait a jelen körülmények között alkalmazni nem lehet, mivel azonban a 9 pontra adott vallomásukból kitűnik, hogy velük Ecsed várának lerombolása után nem úgy bánt a földesuraság, mint a többi jobbágyokkal, hanem csak 51 krajczárt kellett fizetniök urasági adó czímén, azért ezután is ne urbérileg, hanem szerződésileg tárgyaljanak velük és szerződés kötendő az úriszék előtt közöttük és a földesuraság között. Vagy ha ez nem sikerülne, a rendszabályozó írás ne legyen súlyosabb, mint az eddigi eljárás. 1785-ben az ecsedi lakosok az úriszékre hivattatván, az úriszék ugyan kimondotta, hogy ők jövőre is a\ $1 krajczár fizetésében meghagyandók, de erről sem szerződés nem köttetett velük, sem pedig valami szabályrendelet nem adatott ki nekik. Ettől az időtől kezdve 1793-ig nyugton maradtak az ecsedi lakosok, de mivel 1792-ben az uradalom a náluk haszonbérben lévő kisecsedi és szentmártoni puszták árendáját fölemelte és mivel még roszakaratú emberek is izgatták őket, először