Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába
Az adatok számszerű feldolgozása után következik a statisztikai elemzés, az összefüggések megállapítása, a következtetések, tanulságok levonása. Ehhez a munkához a statisztikai elemzés eszközei csakúgy felhasználhatók, mint a szakstatisztika más területén; 41 a különböző dinamikus és megoszlási, valamint intenzitási viszonyszámok, ugyanúgy mint az átlagok, indexek vagy a jelenség szemléltetésére szolgáló grafikus ábrázolás. Erre a kötet tanulmányai egyébként bőven tartalmaznak példákat. A mennyiségi átlagok mellett a tömeg egyes részeire is átlagot kell számítanunk, keresni kell azokat a minőségi elemeket, melyek az átlagot módosíthatják. Minél több részre vonatkozóan végezzük el az átlagszámítást, annál értékesebb eredményhez jutunk. Az elemző munka során gondolnunk kell arra, hogy a viszonyszámok (pl. az adózó népességen belül a jobbágyok, házas, háznélküli zsellérek aránya — a különböző intenzitási viszonyszámok alakulása, 100 nemesre jutó jobbágy, egy jobbágyra eső földterület és állatállomány — a jobbágyság termeléséből egy jobbágylakosra jutó termésmennyiség stb.) az abszolút számoknál sokszor átfogóbb tájékoztatást nyújtanak. Máskor arra van szükség, hogy a hiányzó korszakok számadatait a statisztikai elemző módszer segítségével áthidaljuk. Ilyenkor matematikai számítás útján, vagy az extrapoláció grafikus módszere segítségével keressük meg mindenesetre kissé mechanikus módon a hiányzó évek adatait. (Pl. ha az 1715—20 és 1784 közötti valamelyik év népességszámának a megállapítására van szükség.) Egy-egy évből származó összeírás statisztikai adataiból a társadalmi és gazdasági fejlődés még nem mérhető le. A statisztikai elemző munkához arra van szükség, hogy az adatokat fejlődésükben is megvizsgáljuk, összehasonlítsuk az előző évek vagy évtizedek adataival. Az elemző munka elvégzése, ha lehet még az eddigieknél fokozottabb mértékben feltételezi a statisztikus-történész szakképzettségét. Nem elég, hogy valaki a statisztikai elemző módszerrel tisztában van. Ez még nem elég biztosíték arra, hogy valaki helyesen meg is találja a történeti statisztikai anyagban az összefüggéseket. Az összeírás körülményeinek ismerete nélkül pl. nem dönthet a statisztikus arról, hogy ugyanazon célból készült, egymás után következő években vagy évtizedekben végrehajtott összeírások számai egymással összehasonlíthatók-e. a) A. becslés szerepe a történeti statisztikai kutatásban Miután a történeti statisztika adatai nem statisztikai célokra készültek, a mai szemmel végzendő társadalmi, gazdasági vizsgálatokhoz a feldolgozás során rendszerint csak részleges adatokat nyerhetünk. Nem tudjuk az egész népesség számát, nem ismerjük a házak összes számát, nem ismerjük az átlagos családnagyságot stb. Feladatunk az, hogy a rendelkezésre álló adatokat úgy egészítsük ki, hogy azok alapján a népesség számára, terméseredményekre vagy egyéb célokra megbízható következtetésekhez jussunk. Az elmúlt idők társadalmi és gazdasági viszonyaira vonatkozóan megfigyelést nincs módunkban végrehajtani. Nincs más lehetősége a tudománynak, mint a szorgalmas kutatás, adatgyűjtés. E munkában lényeges segítséget nyújt a kutatónak a statisztikai módszer. Ha valaki a vizsgált résztörténelmet jól ismeri s ha az összeírás fogalmaival tisztában van, a statisztikai elemzés olyan eszköz lehet a-kezében, amely hasznos segítőtárs a kor társadalmi és gazdasági képének megrajzolásához. (Pl.
