Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében

hogy pl. az 1930. évi népszámlálás eredményei szerint a soproni lakosságnak 47,2%-a volt kereső és 52,8%-a eltartott; a két népességi kategória közötti különbség tehát csak hatodfél (5,6) százalék. 1848-ban ellenben 3653 családfővel szemben 13 121 családtag, illetőleg háztartási tag állott, vagyis 21,8%-kal szemben 78,2%. Kétségtelen, hogy 1848 és 1930 közt a népesség korösszetétele, társadalmi és foglalkozási viszonyai, életkörülményei s a családok kerete és nagysága stb. is jelentősen megváltoztak. Ezek a változások azonban az említett eltéréseket csupán részben indokolhatják; úgyhogy már a fenti számok közti különbségekből is világosan kitűnik, hogy 1848-ban a háztartások tagjai között nagy számmal kellett lenniök olyan egyéneknek, akiket saját foglalkozásuknál fogva, amely azonban az összeírásban nem jutott kifejezésre, keresőknek kellett volna tekinteni. Megjegyzendő azonban, hogy az eltartottak számaránya a valóságban is elég lényegesen magasabb lehetett, mint újabban. Ha már most az 1848. évi adatok alapján az egyes foglalkozási ágakat vesszük vizsgálat alá, akkor igen lényeges különbségekre akadunk, jeléül annak, hogy az egyes foglalkozási csoportok összetétele korántsem volt egyforma. A keresőknek vett családfők aránya ugyanis az egyes foglalkozási főcsoportok között 17,4—26,5% között váltakozik, aminek megfelelően az eltartottaknak tekintett háztartási tagok aránya 82,6 és 73,5% között mozog. Minél több kereső egyén lappang a háztartás tagjain belül, annál nagyobb az eltérés a kereső családfő kimutatott száma és a keresők valóságos teljes lélekszáma között. Ha tehát azt látjuk, hogy azon háztartásokban, amelyeknek feje iparos vagy kereskedő, sőt közszolgálati alkalmazott, vagy szabadfoglalkozású egyén volt, a keresőnek tekintett családfők aránya igen alacsony, ebből bizonyos mértékig arra is következtethetünk, hogy ezekben a háztartásokban nagyobb számban éltek olyan családtagok, vagy a háztartáshoz tartozó egyéb egyének, akiknek ugyan saját kereső foglalkozásuk volt, ez azonban az összeírás rendszerénél fogva nem juthatott kifejezésre. Ezzel szemben azokban a foglalkozási csoportokban, amelyekben a családfők aránya feltűnően magas volt, mint pl. a napszámosok, a bányászok, a közlekedés keretébe tartozók, valamint a vagyonukból vagy nyugdíjukból élők körében, jóval kisebb számban élhettek saját kereső foglalkozással bíró háztartási tagok. Ezek nyilván hamarább váltak ki a családfő háztartásából és saját önálló háztartást alakítottak. Az említett különbségek az egy családfőre jutó háztartási tagok számában is kifejezésre jutnak. Sopronban az egész lakosság adatai szerint 1848-ban egy családfőre átlagosan 3,6 háztartási tag jutott. Ez a szám az iparos és kereskedő népességben 4,7-re száll fel és a szabadfoglalkozású egyéneknél is meghaladja a 4-et. Viszont 3-on alul marad a napszámosok, a bányászok és a közlekedéshez tartozók csoportjában és még a nyugdíjasok csoportjában is csak kevéssé haladja meg a 3-at. Foglalkozási főcsoportok szerint egyébként a kereső családfőknek és a többi háztartást tagnak-eltartottaknak — az elmondottak szerint nem teljes értékű — arányszáma, valamint az egy családfőre jutó háztartási tagok átlagos száma a 6. sz. tábla szerint alakult (az összeállítás csak a főbb foglalkozási főcsoportokat részletezi). Az idézett adatokból különösen élesen kiviláglik, hogy a kereső—eltartott kérdés pontos tisztázása az 1848. évi soproni népösszeírás alapján nem lehetséges. Vannak azonban lehetőségek arra, hogy a fenti — túlságosan is nyers — számításokat valamivel helyesbítsük, finomítsuk. Aligha tévedünk ugyanis, ha a „szolgálati személyzet"-et a mai népszámlálási feldolgozások szellemében teljes egészében keresőnek tekintjük. A feleségek és családtagok sorában nyilvánvalóan továbbra is elsikkad még jó néhány kereső, de az így nyert adat — együttesen 6593 kereső családfő és „szolgálati személy" — a valóságtól már nem eshet messze. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy a keresők