Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében

fertályban ellenben már 23,5 lélek. De még nagyobb eltéréseket ismerhetünk fel, hogyha a fertályokat egyes alkerületekre bontjuk fel, mert ezekben a házak átlagos lélekszáma 15 és 32 között váltakozott. Igaz, hogy az utóbbi magas átlagot az I. fertály 3. alkerületében csak a már említett — nagyon sűrűn népesített — Festetich-major idézte elő. De még ha ezt a szélső értéket figyelmen kívül hagyjuk, akkor is a város több alkerületében a házanként húszat meghaladó átlagos lélekszámot találunk. Hogyha a hátakat lélekszámuk szerint is kategóriákra osztjuk fel, akkor ugyanolyan jellemző eltéréseket találunk az egyes városrészek és alkerületek között, mint a házaknak lakásaik száma szerinti megoszlásában. Az egyes lakottsági kategóriáknak városrészek szerinti megoszlását az alábbi (2. sz.) felsorolás mutatja be. 2. Sopron házainak megoszlása 1848-ban lakóik száma szerint, városrészenként Városrész A házak száma Városrész 1—5 6—10 11—30 31—50 50-nél több Városrész 1 é 1 e k k e 1 8 25 64 8 7 22 23 37 2 2 ; 5 22 - 47 15 2 II. „ 16 29 85 11 6 III. „ 5 34 85 19 5 IV. „ 4 24 93 27 8 52 132 347 74 23 60 157 411 82 30 A c) városfalon kívüli 175 ház (és az 5 ismeretlen) nélkül. Az 1848. évi soproni népösszeírás az összesen 3653 lakást számláló lakásállományra vonatkozólag is tartalmaz értékes adatokat. Az épület-statisztikai adatok kiegészítéseképpen itt — a lakásviszonyok jellemzésére — csak kétféle adatot emelünk ki: a lakások átlagos lélekszámát és megoszlásukat aszerint, hogy csupán egy-egy család tagjai laktak-e bennük, vagy pedig idegen elemek (szolgálati személyek, idegen tanulók) is. A lakások átlagos lélekszámának jelentőségét az adja meg, hogy ez az adat bizonyos mértékig a laksűrűség alakulására is utal. Kétségtelen ugyan, hogy a laksűrűség alakulását a lakások eltérő nagysága — szobáinak, helyiségeinek elütő száma — alapvetően befolyásolja. Erre vonatkozólag azonban a népösszeírás nem tartalmaz adatokat. Be kell érnünk tehát annak megállapításával, hogy egy lakásra átlag 4,6 lakos jut, ami — figyelemmel arra, hogy az egyszobásnál nagyobb lakások aránya a száz évvel ezelőtti Sopronban nem lehetett túlságosan nagy — meglehetősen magas laksűrűségi arány, tehát a lakások elég jelentős — bár nem abnormisan nagy — zsúfoltságára utal. A laksűrűség alakulása szempontjából figyelembe kell még venni azt is, hogy az 1848-ban összeírt 3653 soproni lakás közül csak 2347-ben(64,2 %) nem talált a népösszeírás idegen elemeket (szolgálati személyeket, idegen tanulókat); ennyi volt tehát a tisztán családi háztartások által lakott lakások száma. Ezzel szemben 1306 lakásban (a lakásállomány 35,8 %-ában) idegen elemek is laktak; mégpedig 1210-ben szolgálati személyek, 184-ben pedig idegen tanulók is.

18