Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

akarta hatalmát, tudni akart a kormányzása alatt élő népesség számáról, vagyonáról, összetételéről, népmozgalmáról. Tekintettel arra, hogy a vallásfelekezetek közötti eredményes harchoz ismerni kellett a különböző vallásfelekezetek népességszámát, az egyházi összeírások legtöbbször az összes jelentős vallásfelekezet híveire kiterjeszkedtek. A legfontosabb ilyen átfogó jellegű egyházi összeírások a következők: 1. Numerus Animarum (Állami-egyházi népösszeírások). A XVIII. század első évtizedeiben kezdődő, elsősorban állami célokra készült összeírások, amelyek nemcsak a népesség év elejei számát, hanem népmozgalmi adatokat, vallás, nem, családi állapot, foglalkozás szerinti megoszlásra vonatkozó adatokat is tartalmaznak. A XIX. század elején az összeírás állami jellege megszűnik és az egyház hajtja azt végre az egyházi névtárak szerkesztése céljából. A lakosság községenkénti összlétszámának, a különböző vallások szerinti összetételének megállapítása plébániánként történt, amelyekhez a leányegyházak és mindennemű lakotthelyek lakosságát is hozzávették, ezekről azután esperes kerületenként összegező kimutatásokat is készítettek. Nem ritkák már az adatok alapján készített csoportosító táblázatok sem. A mellékelt táblázat Csongrád 1793. évi népmozgalmi adatait foglalkozás, ezen belül vallás, majd nemek szerint osztályozza és nemek szerint megadja a serdültek (15 éven felüliek) és a serdületlenek számát is. A Numerus Animarum sorozat értékét az egyháztörténeti szempontok mellett az adja meg, hogy a II. József-féle népszámlálás megindulása előtti évtizedekből tartalmaz a lakosság egész létszámára kiterjedő megbízható népszámadatokat. Az 1810—20-as években az összeírás bővül, amennyiben az összeírások jegyzeteiben (Observationes) hasznos feljegyzések vannak területi vagy helynévváltozásokról, a népszám alakulását befolyásoló különböző körülményekről, amelyeknél megjelölik a népszaporodás vagy fogyás okait, így a ki- és bevándorlást, a vándorlás irányát, lakotthelyek pusztulását, vagy újjáalakulását is. 2. Fontos történeti statisztikai forrás a ,,Canonica Visitationes" vagy ,,Libri Visitationum" c. gyűjtemény is. Ezek a püspökök vagy helyetteseik által tett egyházlátogatások alkalmával készültek. Az egyházlátogatásokat a püspökök királyi parancs alapján végezték. Ezek a jegyzőkönyvek a XIX. század végéig állnak rendelkezésre és egyes egyházkormányzati jellegű adatokat tartalmaznak. így az egyházmegye népességszámára, vallási és kormegoszlására, a nép ,,jó oldalaira és hibáira", anyanyelv, vallás, életkor szerinti megoszlására. Különösen értékes az Esztergomi Prímási Levéltár anyaga. Már 1557 körül, Oláh Miklós korában kezdődik.

20 A XIX. sz. első évtizedeitől kezdve a jegyzőkönyvek anyaga bővül, már nem korlátozódik a plébániákra és az egyházkormányzatra, hanem gazdaságtörténeti és helytörténeti vonatkozású anyagot is tartalmaz. 3. Az egyházi urbáriumok és birtokösszeírások (Conscriptiones Bonorum et Proventuum) a világi urbáriumokhoz hasonlóan az egyház birtokaira, az adózó jobbágyságra, a zsellérekre, a megművelt föld nagyságára, művelési ág szerinti megoszlására és állatállományára vonatkozóan adnak adatokat. A legrégibb urbárium, mely az egyházi földbirtokkal függ össze, Magyarország mai egyházmegyéi közül az esztergomi és egri egyházmegye anyagában található. Ez kb. a XV. és XVI. század fordulóján keletkezett.

21 4. Az egyházi schematizmusok (Papi névtárak) a XVIII. század utolsó évtizedeitől állnak rendelkezésre. A schematizmusok az egyes egyházmegyékre, ezeken belül a plébániák népességére — nemcsak a katolikusokra, hanem minden vallásfelekezetre és a használatos nyelvekre vonatkozóan — tartalmaznak adatokat. Az anyagot az egyházmegyék az egyes plébánosoktól kérdőíven gyűjtötték be.