Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
helység többségének nyelvén kellett kivenni; olyan esetekben azonban, ahol így román szöveg jött volna létre, latin fordításban is rögzíteni kellett az elmondottakat. A kilenc kérdőpont a következőkre kívánt választ: 1. Milyen urbárium-szerinti szolgálatuk van a parasztoknak, s mióta? Ha nincs urbárium a szolgálatok szabályozására, szerződés vagy szokás szerint szolgálnak-e? Mióta van ez így? Volt-e korábban más szerződés, vagy urbárium s milyen, használatban? 3. Ha sem urbárium, sem szerződés nincs, milyen a szokásos szolgálat, s mióta? 4. Mik a helység beneficium-ai (ti. a számukra előnyt jelentő természeti feltételek, földrajzi fekvés, községi tulajdon és jogok, egyéb kereseti források) és maleficium-ai (mindezek nemléte)? 5. Mennyi az egésztelek nagysága? Hány bécsi mérő egy hold? Sarjút is lehet-e kaszálni? 6. Mi a robot mennyisége (napokban) és hány igással teszik ? Jövetelüket, menetelüket beszámítják-e? 7. Tizedet és kilencedet mióta s miből adnak a parasztok; szokásban van-e ez a törvényhatóság más részeiben is? Másdáciákat (ez terményszolgáltatás volt) adnak-e a parasztok? 8. Hány puszta telek van a faluban, mióta és miért puszták, s kik használják? 9. Erdejükről kereskedés céljára is vághatnak-e a parasztok? Használhatják-e az uraság más határon lévő erdejét? S végül: adhatják-vehetik-e szabadon telkeiket? Az instructio részletesen szabályozta az egyes kérdőpontokra adandó válasz módját. Ha a szolgálat urbárium alapján történt, azt — vagy ha nagyon terjedelmes lett volna, csak a szolgálatokat illető részét — másolatban mellékelni kellett az összeíráshoz; ha az egykori urbárium elveszett, s a földesúrtól nem lehetett megkapni, a törvényhatóság levéltárából kellett kikerestetni. Emellett természetesen magába az összeírásba is be kellett vezetni a szolgálatok adatait. Ugyanígy kellett eljárni akkor is, ha szerződés szabályozta a jobbágyok tartozásait. A 3. pontra nézve az utasítás nem adott további rendelkezést 4 ; a beneficium-okra és maleficium-okra nézve pedig arra a mintára utalt, amely az instructio-hoz mellékelve volt. 5 Az 5. pontnál három dologra hívta fel a figyelmet az instructio: a) kaszálnak-e minden évben, vagy ritkán sarjút, vagy sem? (S ha nem, vajon nem a jobbágyok „hibájából" marad-e el ez?) b) a határ mennyiségileg hogy oszlik a különböző termékenységű területekre? c) állandó-e a parasztok telki állománya, vagy évente újraosztják? A 6. pontra nézve csak azt jegyezte meg: az a kérdés, hogy a robot hány jármos marhával tétetett, csak a szántásra vonatkozik. A 7. kérdésnél a tized vagy kilenced létének és a tizedfiscalis vagy urbarialis voltának tisztázását kötötte az instructio az összeírok lelkére. Az utolsó két pontra nézve nem volt különösebb megjegyezni valója. A fassio-k felvétele után kezdődött meg a jobbágyföldek összeírása. Olyan helységekben, ahol földesúri birtokösszeírás (urbárium, conscriptio stb.) állt rendelkezésre, ezt is el kellett kérni a munkához. Az összeírás fő része a jobbágyok telki állományának felvételéből állt. Erre a célra táblázat szolgált; rovatai a következők voltak: a szolgáló ember neve, a telek minéműsége (egész-, fél-, negyedtelek), a belső telek (bécsi mérőkben), a telki állományhoz tartozó szántók (holdakban), ill. rétek (részletezve, hogy állandóan, ritkán, vagy sohasem kétszer használhatók, mindegyik rovatnál holdakban adva meg a mennyiséget). A tabella második fele a praedium-on bírt szántók és rétek felvételére szolgált; előbb a praedium nevét kellett megadni, azután a szántók és rétek nagyságát (ugyanúgy, ahogy a telki állománynál). Az instructio e táblázat kitöltésének módját is rész-
