Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
Megjegyzések a táblázathoz: Szenttamás: a határ egyik fordulója jó részében igen gyengén termő (néha a vetőmagot sem hozza meg). Az árpa és zab adatai erre a fordulóra vonatkoznak. Az őszi vetés adatait együttesen (nem gabonafajták szerint) találjuk. Dánfalva: a rozs, árpa és zab adatai, továbbá a búza első adata egy, az őszi és tavaszi vetést egyaránt illető bejegyzésből vannak átvéve. Madaras: az összeírás az őszi és tavaszi vetést egyaránt illető adatot közöl. Rákos: a conscriptio az ősziek adatát együttesen adja meg. Ugyanígy közös a tavasziak adata. Ez az összeírásban 0,75 lenne; ez nyilvánvalóan a fogalmazó hibája ( 1 / 2-el szoroz 1 x / 2 helyett). Az adatot az utóbbi értelemben helyesbítettük. Göröcsfalva: az összeírás általában ősziekre és tavasziakra vonatkozó adatokat közöl. A rozsra és árpára nézve emellett külön bejegyzéseket is tartalmaz. Vacsárcsi: az összeírás szövege csak utal rá, hogy az adatok azonosak a göröcsfalviakkal. Szentmihálynál Göröcsfalva és Vacsárcsi adataira történik ilyen hivatkozás. Kimutatandó volna Erdély paraszti (parasztokon értve most az egyházi nemeseket és szabad székelyeket is) és polgári kézen levő vetés-, kaszáló- és szőlőterülete, továbbá állatállománya. Statisztika készíthető a művelési módról is két vonatkozásban: 1. Erdély helységeinek hányadrészében három-, hányadrészében kétfordulós a határ és hol nincs fordulóra bontva? (S emellé: mely területeken melyik típus van túlsúlyban?) 2. Hány igásállattal szántanak? Itt is jelezni kellene: mely területeken történik ez négy, hat, ill. nyolc ökörrel. A feldolgozás legnehezebb szakasza a parasztságon belüli megoszlás feltárása. E területen feladatunk első része aránylag könnyebb volna: ki kellene mutatni a családfők, vetésterület, össztermékmennyiség, állatállomány és egyéb jövedelmek megoszlását az egyes eltérő jogi helyzetű kategóriák (szabad parasztok, jobbágyok, zsellérek stb.) közt. A neheze azonban ezután következnék: a parasztság megoszlása a termelőeszközök használata szerint, függetlenül a jogi kategóriáktól. Ennél a kérdésnél két dolgot kell figyelembe venni: 1. Erdélyben, mint már említettük, nincs olyan értelemben vett teleknagyság, mint Magyarországon. Egy falu parasztjai szántóterületeinek, rétjeinek nagysága úgyszólván mérőnként emelkedő skálát mutat. 2. Az egyes rétegek közt aránytalanul kisebbek a különbségek, mint Magyarországon. Erdélyben már ritkaságszámba megy az a gazda, aki 15—20 hold vetésterülettel bír. Ezt a második fajta csoportosítást aztán tovább lehetne bontani: bizonyos jogi kategóriákon belül (egyházi nemesek, szabadok, jobbágyok, appertinentia-s zsellérek) érdemes volna elvégezni ezt a rétegekre osztást. Néhány további kérdés volna még feldolgozandó a mezőgazdaság területéről: az egyik a must- és boráraké (csak e termékek árát közli a conscriptio). A második a földközösségé. Kimutatandó volna: mely területeken (s ahol van mód: milyen arányban) található még meg az ősi közös birtoklás. Statisztikát kellene készíteni arról is: az erdélyi falvak hányadának jobbágyparasztsága rendelkezik még saját legelővel és erdővel. Az iparra vonatkozólag (a korábbiakban emiitetteken kivül) összegezést kellene készíteni az egyes iparágak művelőiről. Vizsgálni lehetne az iparosok által mellék(vagy éppen fő-) foglalkozásként űzött mezőgazdaság kérdését. Végül még két különleges kérdés volna feldolgozandó. Az elsőnél csak szórványos adatokra támaszkodhatnánk: a descriptio frontalis-ban néhol jelzik, hogy a helység lakói jórészt napszámmal (ti. más területeken) keresik kenyerüket. Amennyi-
