Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

álláspont alakult ki, hogy nemesi jószáguk természetesen nem esik összeírás alá, a városban bírt polgári telkük azonban igen. Külön kerültek összeírásra az alvinci anabaptisták. Hosszabb-rövidebb bonyodalmakat okozott egyes kiváltságos helységek összeírása (pl. Udvarhely városáé). Itt érintjük a cigányok összeírásának kérdését. A cigányokra nézve az udvarban az az álláspont alakult ki, hogy össze kell írni őket. Egészen külön kezelték a fiscalis (aranymosó) cigányok ügyét; ezekkel a törvényhatóságok nem is foglalkoztak, hanem a Thesaurariatus nyújtotta be egy 1750 előtti összeírásukat (a Gubernium útján) az udvarhoz.

36 Általában véve, az exemptus-ok problémái az összeírás egész ideje alatt sok gondot okoztak a felsőbb irányító szerveknek. Az említett kérdések mellett számos ízben bukkantak fel az ideiglenes menteseké: égetteké, új házasoké stb. Az udvar és a Gubernium álláspontja azonban nagyon határozott volt: mindenki összeírandó, a már korábban említett birtokos nemes- és pap-kategóriák kivételével. A mentességek problémái azonban csak kis részét tették ki az összeírással kapcsolatos hatalmas problémakomplexumnak. Az egyes összeírandó objektumokkal kapcsolatban is egyre-másra érkeztek a kérdések és rendelkezések a Guberniumhoz. A telek összeírásánál a conseriptorok azzal a ,,kellemetlen" ténnyel találták magukat szemben, hogy Erdélyben — a történelmi fejlődés itt nem részletezhető bonyolultsága következtében — ez idő tájt már teljesen illuzórius volt a teleknagyság fogalma. Egyazon faluban egy „egésztelkes" jobbágynak kétszer annyi földje lehetett, mint egy másik ,,egésztelkes"-nek, a ,,féltelkes"-nek feleakkora, mint a ,,negyedtelkes"-nek stb. A jobbágy által bírt földterület és a „teleknagyság" közt lényegében megszűnt az összefüggés. Ez lehetett az oka annak, hogy az udvar az 1750. augusztus 27-i reseriptum-ban arra utasította a Guberniumot: minthogy a telkek feljegyzése csak tájékozódás céljait szolgálta, ha ennek megállapítása hosszabb időt venne igénybe, az összeírás gyors elkészülte érdekében hagyjanak fel vele.

37 Alig értesítette azonban erről az irányító bizottság a törvényhatóságokat, máris az ellenkezőjét kellett elrendelnie. Szeptember 5-én ti. újabb rescriptum arra utasította a főkormányszéket: minthogy tudomására jutott, hogy egyes területeken már felvették a tabellákba a teleknagyságot, az összeírás egysége kedvéért mindenütt meg kell ezt csinálni.

38 Elképzelhető aztán, milyen kavarodást okoztak az egymást keresztező rendeletek a törvényhatóságoknál

39

. A házak összeírása is okozott nehézségeket (falun és városon egyaránt). Fogarasvídéken pl. az egyházi nemesekkel egyazon beszámítás alá eső boéroknál nem volt ritka az az eset, hogy egyetlen korábbi boértelken több család élt külön-külön házakban. Másutt pedig éppen hogy egyazon épületben lakott számos család.

40 Az összeírás irányítói úgy döntöttek, hogy minden házat külön kell feltüntetni, s a háznak nem az épület (aedes) számít, hanem a lakás (habitatio). Olyan esetben pedig, ahol több ház van egy telken, a telek is feltüntetendő. (Áz összeírásban aztán kapcsolójellel utalták a telkekhez a feljegyzett házakat.) A városban részben a nemesek házai okoztak problémákat, részben a házbérjövedelmek. Az elsőt a Gubernium a kétségtelen nemesek házainak össze nem írásával, a kétesekéinek pedig külön jegyzékbe vételével kívánta megoldani; a felmerült konkrét esetben (Marosvásárhely) azonban az Erdélyi Udvari Kancellária szükségesnek tartotta vizsgálat tartását arra nézve, hogy a szóbanforgó házak már a hely szabad királyi városi rangra való emelése előtt is nemesiek voltak-e. A felmerült ház bér jövedelem-kérdésekben a Gubernium a korábbi rendelkezésekre való hivatkozásokra szorítkozott. Az adózók által bírt földterület problémái között ismét a nemesi és jobbágy főid közti átmeneteké okozott legtöbb gondot. Mi történjék az allodiatura-vá változ-