Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

pott belőlük. Az egyházi mentességeket a Gubernium eléggé tág értelemben kezelte: a parochialis és egyházi funduson élőknek csak esetleges külső javai írandók össze; az egyházak, parochusok és kórházak malmai mentesek a conscriptiotól. Részletes válaszokat adott a Gubernium a közjövedelmek ügyében is (az e célra szolgáló külön tabellába vezettetvén be ezeket). A városokban élő kincstári népeket is fel kellett jegyezni, exemptio-juk feltüntetésével.

23 A Gubernium 1750. május 9-én felségelőterjesztésben tájékoztatta az udvart a felmerült problémákról és válaszairól, s még egy lényeges kérdéssel toldotta meg őket, felhíva az udvar figyelmét arra, hogy a különleges jogi helyzetben levő zsidók összeírása tárgyában semmiféle direktívát nem kapott. Egyben tájékoztatta a királynőt az összeírást illető egyéb intézkedéseiről is.

24 Május 8-án és 9-én ti. számos rendeletet és körrendeletet bocsátott ki a munka megindításával kapcsolatban. Az összeírás támogatására szólította fel Sztojka Antal erdélyi római katolikus püspököt, a protestáns egyházak superintendenseit és az unitusok generális vicarius-át, körrendeletben tájékoztatta a törvényhatóságokat az összeírás módjáról. Értesítette az örmény és görög kereskedők, továbbá az alvinci és dévai bolgárok összeírására kijelölt személyeket e megbízatásukról és tájékoztatta őket teendőikről.

25 Az udvar két rendeletben foglalt állást a felmerült kérdésekkel kapcsolatban. 1750. május 25-én decretum-ban közölte a Guberniummal, hogy a közös kenyéren, élő családos embereket külön-külön kell összeírni.

26 Június 15-én pedig rescriptum szabályozta néhány felmerült kérdés megoldását. Az elszegényedett jobbágyős nemesekről külön kimutatás készítését és felterjesztését rendelte el. Az udvarbírák stb. által használt allodiatura-knál feltüntetendőnek tartotta: ki a föld birtokosa. A zálogos földeket a zálogtartó neve alatt rendelte felvétetni. A szász natio egyetlen kérdése dolgában tartotta szükségesnek megjegyzést tenni: az extraneus-ok földjeit annál a falunál kell összeírni, amelyben ezek vannak (s nemcsak a descriptio frontalisban jelezni). A taxalis helyek kérdéseivel kapcsolatban is csak annyi módosítást tett, hogy csak a közvetlenül alapítványi egyházi jószágok mentesek, a szerzettek azonban nem.

27 Ugyanakkor nyert szabályozást a zsidók összeírásának dolga is: a község rendjében kellett őket felvenni. Csak főhelyükön, Gyulafehérvárott voltak külön összeírandók.

28 4. A végrehajtás és problémái Míg a Gubernium és az udvar közt folyt a levelezés az összeírás fontos elvi kérdéseiről, teljes erővel megindult a végrehajtás munkája. A törvényhatóságok eljárását a már ismertetett rendeletek szabályozták: közgyűléssel kezdődött, aztán a minta-összeírás elkészítésével és a Guberniumhoz való felküldésével folytatódott. Ott az összeírás munkáját külön bizottság (Directiva Commissio)

29 irányította. Nemcsak a gyakran csapnivalóan kitöltött táblázatok részletes elemzése hárult rá (amelyekről többoldalas rendeletekben kellett észrevételeit közölni az összeíró biztosokkal), hanem tömegével merültek fel olyan kérdések is, amelyekkel sem az instructio, sem a három natio és a városok felterjesztései nem foglalkoztak. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, röviden érintenünk kell azokat a problémákat, amelyeket a végrehajtó apparátus összetétele és a végrehajtás ügymenete vetett fel. Az összeírok egy részének ti. komoly nehézségei voltak munkájában. Már magával a latin nyelv használatával is bajok voltak (amely az összeírás munkálatainál, tekintettel az udvarban leendő ellenőrzésre, ill. feldolgozásra, kötelező volt), méginkább az összeírás egyes szempontjai, a táblázatok egyes rovatai értelmezésénél.