Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
törvényhatóság, valamint a nagyobb szász városok és a taxalis helyek főtisztjét és két-két altisztjét, ill. tanácsosát rendelje aznapra Szebenbe a rescriptum és instructio meghallgatására és a szükséges útbaigazítások átvételére. 22 A kihirdetés 1750. május 2-án történt meg, s azon nyomban problémák áradatát vetette fel. A székek és a taxalis helyek küldöttei hosszú kérdés-listákat nyújtottak a Gubernium elé. A magyar és székely natio közös telterjesztésének egy része az összeírás egészére és lebonyolítására vonatkozott. Az országgyűlés dolgában elég bátortalan volt a nyilatkozat: a Gubernium tetszésére hagyták annak eldöntését, hogy az összeírás idejére kéri-e ezt a királynőtől vagy sem. Annál inkább érdekelték őket a munkálatok anyagi terhei: követelték, hogy ezeket az egész nemesi rend egyenlően viselje; intézkedést vártak az összeírás megindítását szolgáló törvényhatósági gyűlés költségeire és az összeíró biztosok kiszállás alatti ellátására nézve. Kérték a hivatali levelezés postai szállításának továbbra is ingyenes eszközlését. Részletkérdéseik a nemesi mentesség és a föld problémája köré csoportosultak. Kirajzolódtak bennük az elszegényedett jobbágyős nemesek különböző típusai: a telkén kuporgó egykori birtokos, aki csak egy puszta telek jövedelmét mondhatta saját fundusán kívül a magáénak és adózásra kényszerült; az ősi földjét elvesztett, de telke mellé egy vagy töredék jobbágytelket szerzett nemes; az adományos nemes, aki osztályos társaitól nem kapta meg részét és így egyetlen jobbágy sincs ténylegesen birtokában. Mi történjék — kérdezték továbbá — azzal az egyházi nemessel, aki valamiképpen szerzett magának egy jobbágyot, s minthogy maga vagy apja pl. szolgabíróságot viselt, a szék mentesítette? Felmerülnek a nemesi föld problémái: össze kell-e írni a földesúr által udvarbírájának, kulcsárjának stb. szolgálatuk idejére juttatott allodialis földeket? Hogy írják össze a kurialistákat? Kinek a neve alatt vegyék fel a zálogos földeket? Hogyan történjék azoknak a jobbágyoknak vagy zselléreknek összeírása, akik egyházi nemes telkén lakva, korábban mentesek voltak a fejadó alól? Urukkal együtt, vagy külön jegyezzék-e fel őket? összeírandók-e a szamosújvári vár mellett lakó, korábban adómentes népek, a postai telkeken lakó jobbágyok, zsellérek és szolgák? A falusi lakossággal kapcsolatban emellett egy sereg további dolog is tisztázatlan a két natio küldöttei előtt. Mi a különbség a külsőségek nélküli telken lakó zsellér és a kóborló (vagus) között? A nagyobb bárányt (a notin-t) fel kell-e venni a tabellába? A malmok teljes vagy tiszta jövedelme jegyzendő-e fel? Nem egyszerű kérdés: összeírják-e mindazokat a kis falusi mesterembereket, akik alig-alig űzik iparukat, s elsősorban földecskéjükből élnek? Kereskedőnek számítsák-e a hasonló sorsú kis szatócsokat? Szigorúnak találta a két natio az összeírok által elkövetett hibákért járó büntetéseket is. Végül jó néhány kérdés szerepelt a felterjesztésben olyan fogalmak jelentése iránt, mint monopólium, inducendorum et educendorum taxa stb. A szász natio kérdései egy-két, a városi népességet s egyetlen, az unitus papokat Illető kivételével, a szász parasztgazdaság köréből valók voltak. A legnehezebb a szász paraszt családjáé volt: külön írják-e össze azokat a házas fiatalokat, akik atyjukkal egy kenyéren élnek s közösen is gazdálkodnak? Emellett: fel kell-e venni az összeírásba a nyomásba eső kaszálókat? Az alieni fundi-t (tehát a zálogként vagy bérletben bírt földeket) kinek a neve alatt sorolják a tabellába? Hol írják össze egy személy más faluban bírt földjeit? Hogy állapítsák meg az állatok minőségét? A városokat illetőleg: hol jegyezzék fel a városok majorosait (villanus-ok)? Hová sorolják a városokban élő vagus-okat? S végül ki fungens és ki nem fungens unitus pap?
