Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

adózásának ügye sem. Hiába fizetik ezek már régóta rendszeresen az adót; a kérdés közjogilag, megnyugtató módon nincs lezárva.

5 Az udvart még két körülmény figyelmeztethette az erdélyi adóügy rendezésének sürgős szükségére. Az első a városok és községek közadósságainak a kis ország arányaihoz és gazdasági fejlettségéhez képest meghökkentő volumene. Az eladósodás első számú okául ugyanis az adóterhek szolgáltak.

6 Az a kevés tőke, amely Erdélyben felhalmozódhatott, nem csekély mértékben az egyre csak növekvő adósságokban kötődött meg. Az udvarnak le kellett vonnia a konzekvenciát — amelyet ti. a gyarmatosító levonhatott, akinek méghozzá éppen jövedelmei stabilizálása és fokozása céljából volt szüksége a rendezésre: arányosabb adóelosztást kell létrehozni, a szász natio megkönnyítésére.

7 A másik intő momentum az adózás módjával szemben itt-ott felcsapó nyílt elégületlenség volt. 2. Az összeírás tervének kidolgozása Mint már említettük: az udvar a Diploma Leopoldinum óta jó néhányszor próbálkozott az adóügy rendbehozatalával. Már a XVII— XVIII. század fordulóján történt egy ilyen kísérlet (egy bár töredékesen megmaradt, de értékes országos összeírás őrzi emlékét); Szatmár után pedig Erdélyben is sor került az 1715—20-i magyarországi országos conscriptio-nak megfelelő felvétel elkészítésére. Az összeírás azonban oly gyengén sikerült, hogy használhatatlan volt; 1726-ban tehát félredobták, s a király új felvétel elkészítését rendelte el. Erre azonban jó ideig nem került sor; török háború, pestis, éhínség és a jobbágyok elvándorlása (profugium-a) késleltette a végrehajtást — s bizonnyal a rendek elégtelensége is egy ilyen munkálat előkészítéséhez. 1742-ben mozdult el az ügy a holtpontról: Mária Terézia az év július 20-án az országgyűléshez intézett rescriptum-ában elrendelte: még az országgyűlés tartama alatt készítsék el a rendek — az 1710-es—20-as évek összeírásának tanulságai és az egyes natio-knak az országgyűlés előtt már korábban megfordult tervezetei alapján — az új összeírást végrehajtó conscriptorok utasításának tervezetét, s terjesszék az udvar elé, egyben véleményt adva arról is, hogy az összeírásnak az egész országot fel kell-e ölelnie, vagy csak azokban a helységekben van szükség erre, ahol a korábbi felvételnél az ismeretes hibák történtek; válogassák ki az összeírás lebonyolításához szükséges személyzetet is, s erről is tegyenek felterjesztést az udvarhoz.

8 A resolutio azonban egyelőre nem hozott létre mást, mint a három natio és a városok hosszas országgyűlési vitáit, számos tervezetet és ellenvéleményt ezekre, felterjesztéseket, panaszokat és rescriptumokat kb. hat és fél esztendőn át. Csak 1749 tavaszán történt újabb érdemi lépés, s aztán lényegében nem is volt megállás az új adórendszer, a Systhema Bethlenianum életbeléptetéséig.

9 Erdélyből küldöttség indult fel az udvarba, az adóügy rendezésének tárgyalásán résztveendő. A küldöttekből és az Erdélyi Udvari Kancellária néhány tisztviselőjéből az udvarban külön bizottságot (Delegata Commissio) hoztak létre; ez 1749. július 28-án kezdte meg működését. Amennyire a rendelkezésünkre álló iratanyagból megállapítható, a bizottság lényegében már augusztus 21-én elkészült a tervezet kidolgozásával; a dolog azonban csak október 9-én és 13-án került érdemi tárgyalásra a Hofdeputation in Banaticis, Transylvanicis et Illyricis-nél. Ott előbb a végrehajtó apparátus kérdésében történt megállapodás (a városi polgárokat és libertinus-okat az illető helységek tisztviselői írják össze, a földesúri hatóság alá tartozó személyeket pedig a törvényhatóságok tisztjei, a földesurak gazdatisztjeinek 18* 275