Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

éppúgy, mint a szőlőket, erdőket. Az összeírás kiterjedt a földek terméshozamának számbavételére is. A városokban a polgárok háztelkei képezték a számlálás alapját. A kereskedőket, iparosokat foglalkozásaik alapján írták össze. Azokat a néprétegeket, amelyeknek semmi földjük nem volt és ipart, kereskedést nem űztek, az összeírás során figyelmen kívül hagyták, még akkor is, ha esetleg háztulajdonnal rendelkeztek. Kihagyták az összeírásból a földesúri hatalom alatt álló cselédséget is. Az összeírás végrehajtásáról rovatos kimutatást készítettek, hogy így az összeírás egyöntetűségét jobban biztosítsák. A rovatok a következő kérdőpontokat tartalmazták: 1. A jobbágyok, zsellérek, taksás nemesek, szabadosok és más ilyenek vezetékes keresztneve. 2. Minden egyes lakosnál a szántóföld terjedelme pozsonyi köbölben, megjelölve az őszi és tavaszi vetést, valamint az ugarban hagyott harmadik fordulót. 3. Mennyi az irtványföld, mely már a telekhez van csatolva? 4. Hány kaszás rétje van az összeírt lakosnak? 5. Hány kapás szőlője van az összeírt lakosnak? Ezek mellett a rovatos kimutatások mellett az összeírás végrehajtására vonatkozó utasítás szerint össze kellett írni: a jobbágy és zsellér telkeket, megjelölve, hogy mennyi az egész, fél, negyed stb. telkek száma; mindazon szőlőket, melyek hegybérnek, kilencednek, tizednek voltak alávetve, akár nemesek, akár nem nemesek birtokában voltak; továbbá azt, hogy egy kapásnyi területen átlag mennyi bor szokott teremni; az erdőket, akár makkoltatásra, akár tűzi- vagy épületfa, zsindely és más fanemű nyerésére szolgáltak; amennyiben nem nemesek kezén voltak, a lisztelő, fűrész-, zúzó malmokat és kallókat évi jövedelmükkel együtt; a nem helybeliek által bírt szántót, szőlőt és rétet olyan módon, mint a helybenlakók kezén levőket. Rövid rajzot kellett adniok a határ fekvéséről, a föld termőképességéről, a bor minőségéről, a forgalmi viszonyokról, a termények értékesítésének könnyebb vagy nehezebb voltáról.

14 Amint az összeírás kérdőpontjaiból és az utasításokból megállapítható, az 1715—20-as összeírás Magyarország népességére, társadalmi összetételére, a mezőgazdaság helyzetére nézve alapvető adatokat szolgáltat. Az összeírás anyagát a Központi Statisztikai Hivatal a Statisztikai Közlemények új folyam XII. köteteként Acsády Ignác feldolgozásában 1896-ban adta ki.

14 Acsády Ignác feldolgozásának bírálatával e kötetben Dávid Zoltán tanulmánya foglalkozik. 3. A XVIII. és XIX. század fontosabb statisztikai összeírásai a) A Mária Terézia és II. József uralkodása alatt végrehajtott összeírások Mária Terézia és II. József uralkodása a statisztikai összeírások terén új korszakot jelent. A statisztikai tevékenység ugrásszerűen kiszélesedik; Mária Terézia 1755-ben kötelezővé tette a Nagyszombati Egyetemen a statisztika oktatását, 2 évvel később pedig az egyetemeken önálló statisztikai tanszék felállítását rendelte el. 1767 és 1777 2* 19