Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás
Megerősítik az eddig elmondottakat az egyházi anyakönyvek születési és halálozási adatait feldolgozó — sajnos, eléggé ritka — munkák rendelkezésünkre álló eredményei is. Közültik ki kell emelnünk Egyed tanulmányát, 64 aki Zala megye 86 községében az 1705-től kezdődő anyakönyvek alapján végzett számításokat a természetes szaporodás meghatározására. Eredményül erősen ingadozó értékek alapján (pl. 1771 — 1780 között 13,39%-os szaporodás után 1781 — 1790 között 1,16%-os csökkenés következett) 10 évenként átlagosan 5—6%-os természetes szaporulatot állapít meg, ami azt jelentené, hogy községei a vándormozgalom eseményeit nem tekintve, csak 150 év alatt kétszerezték meg népességüket. Adatainak legfőbb tanulsága, hogy a születéseknek e korban valóban rendkívül magas (50—55 ezrelék körül mozgó) aránya a halálozások ugyancsak igen magas (40—54 ezrelékes) értékei következtében nem eredményezhetett jelentősebb természetes szaporulatot. Hasonló eredményt közöl ugyancsak Zalából Téglás. Szerinte 1781-ben 54,3 % 0-es születési arány mellett a halálozás 41,2 % 0 , a természetes szaporulat 13,1 % 0 volt. 65 Miskolc református, jórészt nemesi lakossága már jelentősen kisebb szaporulatot mutat. 66 Miskolc természetes szaporodása 1781 — 1820 között 1781 — 1790 között a szaporodás 7%, 1791 — 1800 között a szaporodás 3%, 1801 — 1810 között a szaporodás 0%, 1811 —1820 között a szaporodás 1 %, ettől kezdve egészen 1893-ig a népmozgalom fogyást mutat. Míg Miskolc a jobbmódú városi lakosság születési arányszámának lassú csökkenésére példa, érdekes Botár Szolnokra vonatkozó adata, 67 mely a szegényebb néprétegek (nyomorúságuk következtében) növekvő halálozási arányára vet fényt. Csak ezzel magyarázható meg ugyanis, hogy a jobbágyok családonkénti 3 gyermekével szemben a zselléreknél átlagosan csak 2 gyermeket találunk. Az adatok azt is bizonyítják, hogy már ekkor jelentős eltérések tapasztalhatók különböző vidékek, társadalmi osztályok és népek szaporodási aránya között. így adataink vannak a városoknak, a nemeseknek, a szászoknak az átlagosnál alacsonyabb, a nagy fellendülés, korlátlan lehetőségek előtt álló alföldi településeknek, a főleg a fiatal korosztályokból kikerülő, nagy propagatív erejű új telepeseknek s a románoknak az átlagosnál magasabb szaporodásáról. Végleges adatokat azonban majd csak akkor közölhetünk, ha a remélhetőleg intenzíven meginduló történeti statisztikai kutatások nyomán az egyházi anyakönyvek feljegyzéseinek feldolgozásával itt is, ott is kiszámítják a természetes szaporulat pontos arányát. Éppen a hézagos adatok közléseire szorítkozó megállapítások tévedési lehetőségeinek kiküszöbölése érdekében megkíséreltük az eddigi eredményeknek az 1787-es népszámlálás adataival való igazolását is. Abból indultunk ki, hogy a természetes szaporulat növekvő értékeivel együtt a gyermekek különböző korcsoportjainak a népesség összlétszámához viszonyított százalékos aránya is növekszik. Az összehasonlításra a népszámlálásnak a kormegoszlásra vonatkozó adatait, nevezetesen a családok 1 — 12 és 13—17 éves férfi „sarjadékának" számára vonatkozó közléseit használhatjuk fel. Az eredmények értékesítését azonban megnehezíti, hogy a polgárok és parasztok örökösei nem szerepelnek ezek között s különválasztásuk a 17 évesnél idősebb örökösök számától sem lehetséges. A nehézség áthidalására olyan községek adatait választottuk ki, melyeknek csak nemes és zsellér lakosságuk volt,
