Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás

A szétszórtan, található adatok összegyűjtése és összegezése mellett új kutatásokat is bőven, igénylő feladat elvégzésére tanulmányaik szűkös keretein belül nem is vállalkozhattak — holott így érvelésüket fontos bizonyítékoktól fosztották meg. Amikor most megkíséreljük egy ilyen számítás elvégzését, ezt eleve abban a tudatban tesszük, hogy a megfelelő előmunkálatok hiánya miatt feltevésekre is bőven rászoruló következtetéseinkbe több-kevesebb tévedés vegyülhet. Nem is tekintjük eredményeinket véglegesnek. Közlésükkel célunk inkább az eddigi megállapítások összefoglalása s a kérdés teljes megoldását elősegítő vitaalap megteremtése volt. Első feladatunk Magyarország és Erdély össznépességének megállapítása a számításaink kiindulópontjául elfogadott 1787-es népszámlálási eredmények alapján. Feltűnő, hogy forrásainkban e tekintetben nincs egységesség. Czoernig még csak 7 116 789 lakosról tud,

45 Acsády 8 002 917 lélekkel számol,

46 ennyit vesz alapul Kovács A.

47 és Barsy is.

48 Szabó István már 8170 000—8 180 000 főnyi népességről ír,

49 míg Thirring Gusztáv adatai alapján Magyarországon és Erdélyben a katonai határőrvidékkel, de Horvát-Szlavonország nélkül 8 398 557 lakost találunk.

50 Az eltérés részben a katonai határőrvidék, részben a tényleges katonai szolgálatot teljesítők adatainak hiányaiból ered, holott ezek számáról Thirring munkája közöl — bár vitatható — adatokat s ezeket az össznépesség meghatározásánál szintén tekintetbe kell vennünk.

51 Későbbi fejtegetéseinknek és számításainknak az eddigi eredményekkel szemben mutatkozó eltéréseinél e 400 000 főnyi különbözet is közrejátszott. Maguk az 1787-es eredmények megbízhatóak, bár természetesen nem tekinthetők tökéleteseknek. Számunkra azonban azért mindenképp elfogadhatók, mert az eddig felmerült kételyek inkább kevesebbnek, mint többnek vélik eredményeit a valóságosnál.

52 Ha mármost az ország össznépességére Acsády által kiszámított 2 582 598 lélekről szóló számadatot az első népszámlálás 8 398 557 lakost találó eredményével összehasonlítjuk, az derül ki, hogy az ország népe a közben eltelt 67 év alatt csaknem 6 millióval, eredeti létszámának több mint háromszorosára emelkedett volna. Még jelentősebb az eltérés, ha Magyarország és Erdély népességét különválasztva hasonlítjuk össze. Ehhez azonban előzetesen az 1720-as és 1787-es számadatokat közös nevezőre kell hoznunk. A különbséget Kraszna és Közép-Szolnok megye okozza, melyek 1720-ban Magyarországhoz, 1787-ben Erdélyhez tartoztak s így (mivel összehasonlítási alapul az 1720. évi állapotot fogadtuk el) e megyék lakosságszámával Thirring Erdélyre vonatkozó 1787-es adatát csökkentenünk kell. Nem bolygatjuk Zaránd megye kérdését, melynek kőrösbányai járását 1787-ben szintén Erdélynél számlálták meg, mert a lélekszámban amúgyis jelentéktelen változást eredményező adatait Hunyad megyétől (hová akkor tartozott) nem tudjuk egykönnyen szétválasztani.

53 Az összlétszám megállapítására is fényt vető számításaink menetét az alábbiakban közöljük: Magyarország lakossága 1787-ben 6 467 829 Erdély lakossága 1 440 986 + Kraszna, Közép-Szolnok m. 149 379 — Kraszna, Közép-Szolnok m. 149 379 + Határőrvidék lakossága 123 527 1 291 607 + Katonai népesség 185 922 -f- Határőrvidék 120 730 Magyarország összesen 6 926 657 -f- Katonai népesség 59 563 Erdély összesen 1 471 900