Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás

Végül meg kell említenünk, hogy a munka kétféle kiadásban jelent meg: a részletes számításokat közlő „Különös részt" is tartalmazó, tisztán magyar nyelvű kötet mellett rövidített alakban is kiadták, a „Különös rész" nélkül, ugyanakkor azonban a „Bevezető rész" párhuzamos német fordításával bővítve. V. ACSÁDY EREDMÉNYEINEK FELHASZNÁLÁSA Az összeírások főbb adatait közlő hatalmas kötet megjelenése mellett eléggé csendben napirendre tért az akkori tudományos élet, s e hallgatás mögött nyilván az állásfoglalástól való húzódozás lapult.

30 A munkát elsők között használó Marczali „Magyarország története III. Károlytól a bécsi congressusig" c. munkájában is csak a mű előzményeit tárja fel bővebben, s a forrás megbízhatatlanságát emeli ki jobban,

31 Acsády számításainak eredményeit azonban munkájában figyelmen kívül hagyja. A hűvös fogadtatás ellenére hatása rendkívül nagy. A kutatók örömmel fogadják közléseit, egyre többen és többen veszik át eredményeit, sebtében kimásolt adatait. Nem vállalkozhatunk most annak követésére, hogyan gyűrűznek tovább Acsády számításaival körített feljegyzései az összeírást felhasználó sokszáz, főleg helytörténettel foglalkozó munkában, hogyan építik bele fejtegetéseikbe vagy nagyritkán miért vetik el eredményeit, megegyeznek-e vagy szembeszállnak megállapításaival. Nyomon kell azonban követnünk e hatás legszembetűnőbb megnyilvánulásait és meg kell rajzolnunk korlátlan uralmának és hanyatlásának görbéjét. Vizsgálódásainkat elsősorban a kifejezetten a népesség számának alakulásával foglalkozó művekre terjesztjük ki, korántsem tartva azonban igényt a felsorolás teljességére, valamennyi, az összeírással és Acsády számításaival kapcsolatos vélemény ismertetésére. Országos eredményeihez elsőnek Ajtay József fűzött messzemenő következtetéseket „A magyarság fejlődése az utolsó 200 év alatt" című, 1905-ben megjelent munkájában. Acsády eredményeit mindenben elfogadja s erre a szilárdnak hitt alapra építi fejtegetéseit, melyek során a későbbi adatokból előtáruló hatalmas népességszaporulatra igyekezett megfelelő magyarázatot találni. Különösen a magyarság számának gyors emelkedése ejti bámulatba, s miután kideríti, hogy ezt a természetes szaporodás várható legmagasabb értékei sem indokolják, létszámának rendkívüli megnövekedését a „magyar faj csodálatos beolvasztó erejének" tulajdonítja. Elmélete hamar népszerűvé válik, s Rákosi Jenőék politikai programjában már a nemzetiségek elmagyarosításának támogatója, az országot a harminc millió magyar ködös álmába ringató hamis ábrándok ébresztője lesz. Hasonló bizalommal fogadja el Acsády számításait a korában nagytekintélyű Kovács Alajos „Magyarország népességének fejlődése a török uralom megszűnése óta" című dolgozatában.

32 A népesség számának 1720 után tapasztalható hatalmas megnövekedését a nagyarányú bevándorlásokkal magyarázza, e beköltözések nagy arányainak bizonyítására azonban — történeti adatok és tények híján — egyedül a bizonyítandó tételt: a népesség számának hatalmas megnövekedését említi meg. Talán a Statisztikai Hivatal nevét viselő kiadvány iránti tisztelet téveszti meg a történeti statisztika legkiválóbb hazai művelőjét, Thirring Gusztávot, hogy erős kétkedéssel bár, de elfogadja s többek között II. József 1785—87. évi népszámlálásairól készült úttörő művében összahasonlításul használja Acsády eredményeit.

33 Mégis alighanem Thirringnek ez a műve adott ösztönzést Acsády adatainak módszeres felülvizsgálatára. Az ország népességének minden rétegére kiterjedő 1787-es adatok valóban szilárd kiindulópontot nyújtottak minden további vizsgálódáshoz, nemcsak előre, hanem visszafelé is.