Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás
Bár a legtöbbet és leghangosabban panaszkodó megyék lakosságszámát az új összeírás helyenként jelentősen csökkentette (mint Árva, Liptó, Máramaros megyéét), tévednénk, ha azt hinnők, hogy a megyék most nem tiltakoztak a rájuk háramló adóösszeg rendkívüli magassága és az adómegállapítás aránytalanságai miatt. A torzsalkodást nem szüntette meg, az adóbevételeket nem növelte: mi mást tehetett hát a Pozsonyban az adó kivetésére összeülő nádori concursus, mint hogy eltette szép gondosan az 1720-as összeírást is az 1715. évi mellé, az adót pedig, mint eddig is, jószemű és az országot jól ismerő hadbiztosok jelentése alapján vetette ki. 18 így maradtak meg az összeírások füzetei, Trencsén és Vas megye 1715. évi munkálatainak kivételével hiánytalanul, az Archívum Regni iratai között s találhatók meg ma is az O. L. Regnicolaris levéltárában, Archívum Regni, Lad. AA—KK jelzetek alatt. III. AZ ÖSSZEÍRÁS ADATAINAK KIADÁSA. AZ EREDETI ÉS A KIADOTT SZÖVEG KAPCSOLATA Az összeírások értékes forrásanyagára Tagányi Károly hívta fel a figyelmet. A magyar állam ezredéves fennállásának megünneplésére a magyar gazdaságtörténet megírását tervező Országos Magyar Gazdasági Egyesületben tartott előadása során a két összeírást „gazdaságtörténetünk összes forrásai között a legfontosabb és a maga nemében páratlan" értékű forrásnak nevezi. 19 Az ő támogatásával nyújtotta be Acsády Ignác a Központi Statisztikai Hivatalhoz az összeírás fontosabb adatainak kiadására vonatkozó javaslatát. A szerencsés időpontban felvetett terv kedvező fogadtatásra talált, mert a Statisztikai Hivatal vezetői maguk is úgy érezték, hogy az intézmény „alig róhatna le a múlt idők iránti kegyeletétanagy történeti ünnepséghez méltóbban, mint egy olyan maradandó becsű munkálattal, mely kizárólag a múltnak van szentelve" — ahogy azt a megjelent kötet bevezetőjében Jekelfalussy József, a Statisztikai Hivatal akkori igazgatója megfogalmazta. 20 Az összeírás adatainak feldolgozása rövidesen meg is indult. A munkát irányító Acsádynak jelentős számú munkaerőt bocsátottak rendelkezésére, akikkel nyomban hozzá is látott a nagyszabású feladat megvalósításához. Az összeírások teljes anyagának kiadásáról természetesen szó sem lehetett. A közlésre kerülő adatok végleges rendje hosszas megfontolás után alakult ki, s végül is az összeírás számszerűen feldolgozható csaknem valamennyi adatára kiterjeszkedett. Acsády jogos büszkeséggel írja le a hatalmas munka menetét. 21 Minden egyes községről egy-egy általa tervezett, azonos formájú számlálólapot töltöttek ki, melyeknek 37 rovatába a feldolgozóknak az összeírások adatait kellett beírniok. Mintegy 20—21 000 lapot töltöttek ki, majd a községnevek azonosításának akadályát legyűrve, némileg összevont adataikból megkezdték a megyénkénti összesítések elkészítését. A közzétett táblázatok s bennük az összeírásokból kijegyzett adatok sorrendje a. következő: „1. Magyarország adóköteles népessége jogi, nemzetiségi és gazdasági állapota szerint 1715-ben és 1720-ban. % Erdély adóköteles népessége jogi, nemzetiségi és gazdasági állapota szerint szerint 1721-ben." E két tábla Magyarországon a vármegyék, szabad kerületek, katonai uralom alatti (összeírt) területek, (szabad királyi) városok — Erdélyben a vármegyék, székely és szász székek, (szabad királyi) városok sorrendjében, a nagyobb területi egységeken
