Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás

Az összeírás 1715-ben csak Magyarország polgári közigazgatás alatt álló területére terjedt ki, sem Erdélyre, sem Horvát-Sziavonországra nem vonatkozott. Katonai kormányzat alatt ekkor a Bács-Bodrog, Csongrád, Csanád, Arad megye területén húzódó határőrvidék állott, míg az ország déli határa mentén elterülő, a Maros, Tisza, Duna és Erdély által határolt három megyényi hatalmas terület, az ún. Temesköz ekkor még török fennhatóság alá tartozott. 1720-ban a helyzet annyiban változott, hogy a határőrvidék polgári népességét összeírják, a Temesköz azonban továbbra is kívül marad az összeírás keretein. Mindkét összeírásból hiányzik az ekkor Lengyelországhoz tartozó, jelentéktelen népességű 13 szepesi város népessége. 12 Az összeírást megelőző, három helyen (Pozsony és Sopron megye 3—3 községében, valamint Nagyszombat városában) végrehajtott próbaösszeírások kudarca azonban korán feltárta az utasítások hiányosságait. Kitűnt, hogy a kérdőpontok összeállítói a legfontosabbról feledkeztek meg: az adózók, az adófizetésre kötelezettek csoportjainak minden kétséget kizáró, pontos meghatározásáról. Az összeírok számára készített utasítás („Idea") szövege ugyanis az összeírás hatálya alá tartozók körének megvonására mindössze a következő szűkszavú rendelkezést tartalmazta: valamennyi településen összeírandók az összes jobbágy- és zsellértelkek („universae sessiones coloniales et inquilinariae"), míg a rovatolt mintalap („Rubrica") fejléce még ennél is kevesebbet mond: csak a jobbágyok, zsellérek, taksát fizető nem nemesek, szabadosok és ehhez hasonlók neveit („nomina colonorum, inquilinorum, taxatorum ignobilium, libertinorum et his similium") kérdi. Különösen a Rubrica meghatározása okozott sok félreértést, az Ideának a telkekre, tehát a földterület birtoklására utaló (de ott is homályos) mondatának megváltoztatásával, így kerültek az összeírásokba a zsellérek és elvétve hazátlan zsellérek olyan rétegei is, akiknek összeírására eredetileg valóban nem gondoltak. De az összeírok a rendelkezések alkalmazásánál egyébként is sokszor zavarba jöttek. A valóság ugyanis sokkal színesebb, a társadalmi rétegek elkülönítése sokkal nehezebb volt, mint ahogy azt az utasítások készítői gondolták. Voltak helyek nagy állatállománnyal rendelkező, de föld nélküli, jómódú zsellérekkel, míg másutt a föld megmunkálásához szükséges állatok hiányában a jobbágyokat sem vehették fel egykönnyen az adózók közé. Az összeíróknak tehát mindenütt tekintetbe kellett venniök a népesség vagyoni helyzetét, amiről pedig az utasítás nem rendelkezett. Nem szabta meg, hol van a határ szegény és gazdag, az adó alól mentes és az adófizetésre kötelezett között s ennek elbírálása az összeírókat a helyszínen sokszor megoldhatatlan feladat elé állította. A hibák kijavítására azonban már nem volt idő. Az összeírást elrendelő törvény 3. szakasza a munka elvégzésére az országgyűlés befejezésétől számított három hónapot állapított meg, sietniök kellett tehát az indulással. Legtöbb megye küldöttei előtt hosszú út állott, mert a törvény az elfogulatlanság biztosítása érdekében azt is előírta, hogy minden megye összeírását más megyéből küldött összeírok készítsék el. Acsády részletesen leírja, melyik megyét melyik megye küldöttei írták össze s azt is, hogyan fogtak munkához. A munka menetének ismertetésénél azonban nem annyira arról számol be, ahogyan az összeírás készült, hanem azt írja le, hogyan kellett volna elkészülnie. így feltételezi, hogy az összeírok valóban „minden egyes községet házról házra felírtak" — ami egyébként nem is volt feladatuk—, „megtekintették a határt és kihallgatták az egyes lakosokat. A közvetlen kikérdezés közben nyert adatok alapján"

13 töltötték volna ki az íveket. Arról is tud, hogy vallomásaik megerősítése érdekében az összeírtakkal még esküt is tétettek le. Sajnos a munka ilyen ábrázolásának valósságában kételkednünk kell. Bár néhány sorral lejjebb maga Acsády is megírja, hogy az összeírás egy-egy megyében legfeljebb 8 hétig tartott, mégis teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy az idő rövidsége miatt