Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Maksay Ferenc: Urbáriumok

az új Habsburg-berendezkedés egyre fejlettebb módszerekkel törekszik arra, hogy a szolgáltatások és a robot alapját vagy az eladásra kerülő ingatlanok-ingók értékét pontosabban, számszerűbben állapítsa meg: így válik általánossá mindenekelőtt az egy-egy család által birtokolt úrbéri szántók gondos, táblázatos feltüntetése (a helyi használatnak megfelelő holdak szerint), a földnek és termékenységének leírása, így válnak kimerítőbbekké a majorsági és épületleltárak. Ennek megfelelően a XVII. század fönt ismertetett táblázattípusa tovább bővül: megadja a szántó (és esetleg külön a beltelek) hold-nagyságát (ez utóbbit néhol veteményfajtánként részletezve, ill. hold-szám helyett néha a befogadóképességet hozva), az eddiginél jobban részletezi az állatokat (mén, kanca, tinó, üsző, juh, kecske), a különleges kondíciójú jobbágyokat (taxások, cigányok stb.), a pusztákat (puszta-szántó, puszta-rét, puszta-szőlő) s egyre gyakrabban fogja táblázatba a szolgáltatásokat is.

39 Amint a föld értéke nő, a figyelem egyre apróbb birtokrészecskékre is kiterjed. Most már néhány jobbágy tele knyi porciót vagy akár egyetlen nemesi kúriát is szükségesnek látnak különálló iratba felvenni.

40 A XVIII. század 60-as éveitől a korábbi értelemben vett urbáriumok jelentősége csökkent. A felvilágosult abszolutizmus állama — abból a célból, hogy adóalanyainak adózóképességét a maga számára biztosítsa — a parasztság számára is viszonylagos jólétet akart teremteni s védelmébe kívánta venni a földesúri túlkapásokkal szemben. Mária Terézia „úrbérrendezése" szabályozta a parasztságnak földesuraihoz való viszonyát, elsősorban szolgáltatásait. Az ennek során (1767-től) készült urbáriumok egységes szkéma szerint készültek.

40a Utánuk jó ideig csak olyan helyeken került sor külön felvételekre, ahol a földesúrnak szélesebb körű, vagy részletesebb adatkészletre volt szüksége, mint amilyet az országos minta adott. (Pl. elvégeztették az úrbérrendezés „tabelláiból" hiányzó állatösszeírást.) Az úrbéri állapot változásai vagy birtokcserék alkalmával azonban előbb-utóbb — főleg a századfordulótól — ismét nagyobb számban lettek szükségesek a birtokösszeírások. Ilyen nagy részletességű felvételeket különösen a kamara készíttetett az 1790-es évektől, becsléssel egybekötve, kincstári ,,transactio"-k (birtoktulajdonosváltozások) idején. A kamara ilyenkor gyakran leiratban rendelkezett alsófokú szerveinél az összeírás végrehajtása ügyében, a módozatokat is meghatározva. Ekkorára minden apró részlet fontossá vált. Egy-egy uradalom objektumainak részlet-becsűi, földjeinek terményhozadék-táblázatai, haszongyarapító beruházás-kimutatásai, maradványföld-osztályozásai (talajminőség, területnagyság), Grundes-Ausweis-ai (teleknagyság, művelési ágak és gabonafajták hold szerinti kimutatásai) százával támasztották alá magát az összeírást. Az egész művet általában helységleírás vezette be; ezután a leltár következett becsűösszegekkel, majd a jövedelemösszegek. Az 1790-es évektől a kincstár a legtöbb esetben fejezetekre (series, Absatz) és alfejezetekre, pontokra tagolt szkematikus leírást követelt a kincstári birtokok összeíróitól. Az I. fejezet általános leírást és jogi vonatkozásokat tartalmazott (községhatárok, esetleges elidegenítések a földesúr birtokából), a II. és legterjedelmesebb fejezet a jövedelemre vonatkozó, „általános gazdasági" tudnivalókat ismertette (épületek, jobbágytelek és házhely, jobbágyhasznok általános leírása, pénz- és természetbeni szolgáltatások, robot, majorsági földek, földesúri hasznok és tilalmak, „maradványföldek" — mindenütt, összegszerűen megadott becsértékkel; belső rendtartás), a III. fejezet a „deterioratio"-kat (a haszoncsökkenés tényezőit), a IV. a kegyúri jogot illető részleteket foglalta magában. 9 A történeti statisztika forrásai