Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai

megfogható hazátlan zsellérekre. Ránk maradt a dézsmaszámadásokban mégis egy-egy falu társadalmának alapvető és állandó eleme, a telkes parasztcsaládok száma, ami a népesedés történeti számadatainak kiszámításánál szilárd bázist jelent. E számadatok alsó határértékek, de feltétlenül biztos és állandó népesedési mutatót szolgáltatnak. Arra, hogy hány százalékos biztonságot jelent ez a mutató, majd csak a lajstromok alapján végzett végleges számítások adnak feleletet. Megítélésünk szerint békés nyugodt időkben a dézsmaköteles népesség 95—100%-át tartalmazzák a jegyzékek, háborúban, hadak járásakor gyakran sokkal kevesebbet. A népesedéstörténet foglalkozik a jobbágyság természetes és kényszerű migrációjának, „elfutásainak", a népesség erőszakos kiűzésének, továbbá az újra telepítéseknek, egyes helyek lakossága kicserélésének vagy kicserélődésének stb. fontos kérdéseivel. A török időkben igen gyakori nemcsak falvak, hanem egész tájak, települési egységek elnéptelenedése, a XVIII. század pedig a nagy telepítések kora, amikor a korábban elpusztult és esetleg évtizedekig lakatlanul állott helységekbe új lakosságot, új népet telepítettek. A dézsmajegyzékek minderre bőven szolgáltatnak adatokat. Sok faluba a dézsmaköteles magyarság helyére ruszin pásztorok érkeztek, akik a vlach-jog védelme alatt állottak és ezért nem akartak dézsmát adni, viszont a dézsmaköteles földet szántották. Általában is kitűnik a jegyzékekből, ha nem magyar lakosságról van szó, mert akkor nem magyar módra adóztak. Sok értékes adat szerezhető a helyi és a távolabbi migrációra. Értékesek az olyan jegyzékek, ahol egyes jobbágyok neve mellett feltüntetik, hogy ma már nincs a helységben, hanem X faluba költözött. Olykor egész falvak teljes népessége kiköltözik, földjeit más helységekben lakva tovább műveli, terményei után a dézsmát is megadja. A számadások ilyenkor a falut pusztának jegyzik fel és évtizedekig is nyilvántartják elmenekült népességét a szomszédos helységekben. Nagy bizonyító erővel bír a hatalmas névanyag. Ha a szomszéd falvak családneveit összehasonlítjuk és ugyanazt a nevet különböző időpontokban 3—4 szomszédos községben feltűnni látjuk, ez kétségtelen jele az egy helyről történt kirajzásnak. Eleinte mint zsellér tűnik fel az új család, majd néhány év múlva az ekés gazdák között olvassuk nevét. Távolabbi viszonylatban a helység és a terület nevéből alakult nevek bírnak bizonyító erővel. Üj helyén a leggyakrabban régi lakóhelye nevéből alakított névvel nevezték a jövevényt, vagy így: Felföldi, Alföldi, Erdélyi, illetve nemzetisége után Magyar, Lengyel, Polák, Sclavus stb. A dézsmajegyzékek ilyen irányú kiaknázására van ugyan néhány értékes munkánk, ám a népek keveredésének, egyes nemzetségek elterjedésének, egyes népelemek kicserélődésének, népi hagyományok kialakulásának, sőt egyes családok felemelkedésének a megvizsgálására és kikutatására a dézsmaszámadások még a legszélesebb körű lehetőségeket kínálják. A kutatás igen körültekintő és lassú munkát jelent, de az eredmény megéri a fáradságot. A népesedési és migrációs problémák megoldására elsősorban a gabonadézsmajegyzékek jönnek számításba, mert ezek — érthetően — a legteljesebbek. Borvidéken nem ritka — így pl. Borsod megyében sem — hogy ezek a jegyzékek feltüntetik a bordézsmával tartozókat is, tehát egy jegyzékben kapjuk meg a gabona, bor és méhtizedet szolgáltatókat, a keresztyéneket és más, pénz-accidenciákat fizető elemeket. A felhasználás módszertanát illetően a jegyzékek adatainak summázása előtt alaposan tanulmányozni kell azok rendszerét. Ha a nevek mellett vagy alatt a különféle gabonanemek, az esetleges méhtized stb. együtt van feltüntetve, akkor nincs különleges probléma, meg kell számolni a neveket. Nem ritka azonban az olyan jegyzék, amely külön sorolja fel a gabonadézsmát adókat, a méhtizedet szolgáltatókat, külön a keresztyénpénzeseket, aratópénzt adókat stb., sőt olykor az őszi és tavaszi gabona, vagy minden egyes gabona-fajta szerint elkülönítve jegyzi fel a 7 A történeti statisztika forrásai 97