Müller Veronika: A tanácsigazgatás szervei, 1950-1970 (Budapest, 1988)

Bevezetés

gesen az egyes szócikkekben a megyére utaltunk. A kötetben kialakított rendszerezési alapelv szerint a munka nagy egységeit az úgynevezett általános címszavak (tanács, vb, tisztségviselők stb.) képezik, ugyanakkor mennyiségileg döntő hányadát a szakigazgatási szervek, bizottságok, egyéb szervek egyedi, részletekbe menő szócikkei alkotják. A munka elsődlegesen a feldolgozott időszak tételes joganyaga alapján készült azzal a céllal, hogy a központi jogszabályok által intézményesített szerveket mutassa be. így a lexikon mélységét a joganyag határozta meg, a kötetben azokat a szerveket írhattuk le, amelyeket a jogszabályok intézményesítettek, felállításuk lehetőségét vagy kötelezettségét a jog megfogalmazta. A levéltári igényekre is figyelemmel elsődleges célunk a jogszabályok rendelkezései alapján a teljes szervezet rekonstruálása. Ebből azonban az is adódik, hogy az általános címszavak a tanácsokkal foglalkozó nagyszámú igen értékes monográfiához, tanulmányhoz képest újat nem hoztak. Más a helyzet a részletes címszavaknál, amelyek a gyakran elfeledett és nem ritkán nehezen hozzáférhető jogszabályok feltárásának köszönhetően a mai felhasználó számára új és értékes adatokat, illetve eredményeket tartalmaznak. A lexikon tehát alapvetően a központi előírások által intézményesített szervezet bemutatására vállalkozhatott, és így nem lehetett célja a tárgyalt időszakban ténylegesen működő szervezet ábrázolása. Ennek ellenére törekedtünk arra, hogy a lehető legteljesebb leírást adjuk az egyes szervekről minél kevesebb hézaggal. Ezért levéltári anyagban is végeztünk kutatást, továbbá felhasználtuk a levéltári irodalomban már eddig feltárt szervtörténeti adatokat. Jogi szakirodalmat elsősorban az általános szócikkek feldolgozása során használtunk, a tények összehasonlítása, értékelése során. Ez utóbbira ritkán került sor, hiszen a lexikon műfajára a tények puszta leírása a jellemző. - A jogszabályok helyi végrehajtására a feldolgozásnál természetszerűleg már nem tudtunk figyelemmel lenni, így arra sem, hogy a tanácsi bizottságok és a szakigazgatási szervek két olyan szervtípus, amely számos alfajtát foglal magában, melyeket a jog nem mindig konkretizált. - Így a bizottsági rendszer alakításában a tanácsoknak a jog elvileg szabad kezet engedett, ezért a jogszabályok ajánlás jelleggel a célszerűnek minősített bizottsági rendszert rögzítették, amit természetesen a lexikonban ismertettünk. - A szakigazgatási szervek bemutatásánál még bonyolultabb a helyzet két szempontból. 1950-1954 között az I. Tt. szerint jogszabály csak a megyei szintű hivatali szervezet tagozódásának követelményeit állapította meg. A tanácstörvény rendelkezései szerint a járási, városi szintű szervezet felépítéséről részletes jogszabályi rendelkezés felesleges volt, mert azt a megyei szervezetnek megfelelően kellett kialakítani. Ebből adódott, hogy a legtöbb problémát a szervezet és feladatok feltárásánál éppen ez a korszak jelentette, és ehhez kellett elsősorban levéltári kutatásokat végezni. A gyakorlat azonban sokkal tarkább képet mutatott, mint amit leírtunk. - Ugyancsak némi problémát okozott a feltárás szempontjából a korszak utolsó két éve, amikor 1969-től módosult a szakigazgatási szervek létrehozatali rendje is. Ettől kezdve jogszabály nem rendelkezett a szakigazgatási szervezet felépítéséről, s nem a minisztériumok határozták meg a szakigaz-