Müller Veronika: A tanácsigazgatás szervei, 1950-1970 (Budapest, 1988)

7. Egyéb szervek

7. EGYÉB SZERVEK 7. EGYÉB SZERVEK. E címszó alatt so­roljuk fel azokat a jogszabályokban fellelt, viszonylag hosszabb ideig működött szer­veket, amelyek tanácsi szakigazgatási te­vékenységet végeztek, de nem rendelkeztek a szakigazgatási szervek jogállásával. E szervek mai fogalmaink szerint lényegében három csoportba sorolhatók: 1. az úgyne­vezett sajátos jogállású szakigazgatási szer­vek. Jellemzőjük, hogy közigazgatási tevé­kenységet végeznek, nem tartoznak a vb közvetlen alárendeltségébe, hanem irányí­tásuk egy konkrét szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik (Kilényi G. 13-14.). E szervtípushoz tartoztak pl. az ->- illet­ményhivatal, az ->- illetékkiszabási és vál­lalati adóhivatal, az ->- illetékkiszabási és forgalmiadó hivatal, az -> illetékhivatal, amely szervek irányítása a ->• pénzügyi osz­tály hatáskörébe tartozott. - Ebbe a kate­góriába sorolhatók azok, a már az 1950-es évek elején vagy az 1960-as évek közepén létrejött szervek is, amelyek egyúttal egy adott szakigazgatási szerv önálló szerve­zeti egységei (pl. ->- gépállomási igazga­tóság, ->- közegészségügyi felügyelőség, -> kereskedelmi felügyelőség), és vezetőjük általában az adott szakigazgatási szerv ve­zetőjének helyettese. 2. Tanácsi szakigaz­gatási intézmények. Jellemzője, hogy nem is kizárólag területi, hanem központi szer­veket is magába foglaló szervtípus. Vegyes profil jellemzi, mert hatósági és operatív szolgáltatási típusú feladatokat lát el. A tanácsi szakigazgatási intézmények helyze­tét ezenfelül a kettős irányítás, de erőtel­jesebb vertikális függőség jellemzi. Ugyan­akkor az intézmények vezetőit személyi függőségi viszonyaik inkább a tanácsi ág­hoz kötik. (Müller Gy. 109., 112.) További ismérvük, hogy költségvetési szerv formá­jában működnek. - A joganyagban a 2028/ 1967. (VI. 11.) Korm. sz. hat. óta haszná­latos a szakigazgatási intézmény fogalma, de ezek az intézmények már az 1950-es években is működtek (pl. -> KÖjAL). Fenti jogszabály konkrétan a mezőgazda­sági igazgatást szabályozva kimondta, hogy a tanácsok egyes operatív, hatósági fel­adatokat a központi célkitűzésekkel össz­hangban (1. növényvédő állomás, állat­egészségügyi állomás, földhivatal) szak­igazgatási intézmények útján látnak el. ­A 66/1968. (MÉM É. 35.) MÉM sz. ut. egyértelműen kimondja, hogy pl. a nö­vényvédő állomás operatív feladatokat el­látó növényvédelmi szakigazgatási intéz­mény, egyúttal hatósági szerv, amely ha­tósági feladatait a mezőgazdasági osztály vezetőjének felügyelete alatt látja el. To­vábbi jellemzője, hogy költségvetési in­tézmény. - A szakigazgatási intézmények egy részénél is jellemző ismérv, hogy ve­zetőjük a felügyeletet ellátó szakigazga­tási szerv vezetőjének helyettese (pl. KÖJÁL). - Mint látható, az első és máso­dik típusba sorolt szervek között meglehe­tősen nehezen érzékelhető határvonal hú­zódik. 3. A szakigazgatási szervek által kö­telezően megalakítandó testületek (szak­bizottságok), melyek egyértelműen szak­igazgatási funkciókat teljesítenek. (Müller Gy. 115.) E szervek egyik formáját alkot­ják a szakigazgatási szervek mellett mű­ködő ügydöntő, hatósági jogköröket gya­korló testületek. Másik formáját a tanácsi szakbizottságok mellett működő döntés­előkészítő és koordinációs testületek ké­pezik, amelyek a döntések előkészítésére és a koordinációra hivatott szakértők vagy az érdekelt szervek képviselőinek bevoná­sával alkalmilag vagy rendszeresen műkö­dő testületek. (Müller Gy. 15-16.) Az el­sőhöz példaként említhetjük a községi ->­szabálysértési bizottságot, a másodikhoz a -> népművelési tanácsot [ami a 4/1965.

Next

/
Thumbnails
Contents