Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
hagyni (158), mert az ilyen kisüzemek szövetkezetbe tömörítését feleslegesnek és gazdaságilag célszerűtlennek tartotta. A népbiztosság törekvése arra irányult, hogy a kisipari termelőszövetkezetek létesülésénél ne a nyersanyag biztosítása legyen a döntő szempont, hanem az, hogy a termelés valóban közösen, közös műhelyekben történjen. A kisipari termelőszövetkezeti mozgalom szervezésében a Tanácsköztársaság egyéb szervei is részt vettek. Pest megyében a vármegyei közellátási hivatal tömörítette termelési szövetkezetekbe a megye cipészeit. (159) Egerben a Népruházati Bizottság bőripari szakosztálya kezdeményezte a cipészek termelőszövetkezetének a megalakítását. (161) A legtöbb kisipari termelőszövetkezet azonban a kisiparosok saját elhatározásából jött létre. A termelőszövetkezeti mozgalom a legnagyobb kiterjedésű a cipész- és szabó-szakmában, valamint az építőiparban volt. A kisipari termelőszövetkezetek alakításánál több esetben hangsúlyozták a tömörülés szocialista jellegét is. A nyíregyházi építőmunkások szövetkezete a kapitalista jellegű vállalkozási szellemet és profitot kívánta kiküszöbölni. (156) A gyulai „szocialista iparosok szabad szervezetének bőripari érdekeltsége" hasonló célból javasolta a városi direktóriumnak, hogy „úgy mint Oroszországban" van, Gyulán is állítsanak fel közös cipész- és csizmadiaműhelyt. (157) Az iparigazgatás szocialista megszervezése után a kerületi ipari termelési tanácsok ellenőrizték és irányították a kisipari termelőszövetkezeti mozgalmat. A kerületi és városi ipari termelési tanácsok nagy segítséget adtak a kisipari termelőszövetkezeteknek. Többek között kezdeményezték, hogy a szocializált ipari vállalatokhoz hasonlóan a kisipari termelőszövetkezetek is kapjanak folyószámlahitelt. Javasolták azt is, hogy a tanácskormány vegye köztulajdonba a termelőszövetkezetekbe belépett kisiparosok termelőeszközeit, és azok értékét a kisvagyon megállapítandó maximuma keretében térítse meg a tulajdonosoknak. [162) A termelőeszközök köztulajdonba vételét azonban csak ideiglenes megoldásnak szánták. A tanácshatalom megszilárdulásával a tanácskormány modern gépekkel és felszereléssel kívánta ellátni a szövetkezeteket. A Tanácsköztársaság kisipari termelőszövetkezetei új színt és új formát képviseltek ugyan, de a proletárdiktatúra gazdaságpolitikájában nagyobb jelentőségük még nem volt. A kisipari termelőszövetkezeti mozgalom inkább mint a kisipari rétegek spontán kezdeményezése volt figyelemre méltó. Ha a Tanácsköztársaság szövetkezeti politikáját elemezzük, észre kell vennünk, hogy a tanácskormány a szövetkezeti mozgalmat is
