Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
a törpebirtokosoknak valamelyes birtokkiegészítést adni. (17) Somogy megyében a megyei direktórium Latinka Sándor javaslatára a legmesszebbmenő jóindulattal és a termelőszövetkezeti gazdaságok érdekeinek figyelembevételével igyekezett kielégíteni a nincstelenek földigényét. Ahol csak lehetőség volt rá, a termelőszövetkezetek birtokállományából 1—2 holdas parcellákat kihasítottak a nincstelenek részére. A földosztással kapcsolatban sokan keresték fel kérésükkel Latinkát, és sok nincstelen várta tőle földigényének kielégítését. Latinka minden kérést megvizsgáltatott és a lehetőséghez képest minden jogos igényt teljesített. Szabó Ferenc pamuki lakos panaszolta, hogy a földosztásnál igen kevés és rossz földet kapott. Négy osztopáni lakos nem értesült a „földosztásról", mert katona volt. Latinka mindkét esetben utasította a lengyeltóti járás gazdasági felügyelőjét, hogy a kéréseket vizsgálja meg és az igénylőknek lehetőleg adjon földet. 4 . 7 Hasonló mértékű földosztás volt Zala megyében is, ott a vármegyei gazdasági főmegbízott a tanácskormány bizalmas rendelete alapján a járási gazdasági felügyelőségekkel közölte, hogy „ahol a munkafelesleggel rendelkezők kis része egyéni kisajátítást akar, kivételesen meg lehet engedni, ha felszerelés és vetőmag rendelkezésre áll. Egy családnak 5 magyar holdnál nagyobb birtoka nem lehet, rét 1 magyar hold, a kihasított parcellák összterülete nem lehet olyan nagy, hogy megakadályozza a megmaradt részen termelőszövetkezet alakítását." (15) Maga a tanácskormány is felismerte később, hogy hiba volt mereven elzárkózni a földosztás elől, de ezen már igen nehéz volt segíteni. A Forradalmi Kormányzótanács július 4-i ülésén lényegében egyetértés volt a kérdésben, de a nagybirtokot érintetlenül akarták hagyni. Több olyan javaslat hangzott el, hogy a gazdag parasztok földjét néhány holdas birtokokra osszák fel. A Kormányzótanács döntése értelmében a Népgazdasági Tanácsnak kellett volna tervezetet kidolgozni, de az ellenforradalom hatalomra jutása erre módot már nem adott. 48 A nagybirtokokból a termelőszövetkezeti rendszer kiépítése után parcellákat már nem hasítottak ki. A feltétlenül rászoruló földművesszegények házhelyeket és kerteket viszont a Tanácsköztársaság egész ideje alatt kaphattak. 49 Mindezek azonban alig menthetik azt a hibát, melyet a Tanácsköztársaság vezetői elkövettek azzal, hogy „elmulasztották a mezőgazdasági proletárok széles tömegeinek politikai felrázását". 50 A tanácskormány tagjai közül többen ismerték az orosz bolsevik párt parasztpolitikáját, mégsem vonták I2 a ta47 KÁL, Latinka Sándor levelezése. „L" csomó. 48 Hajdú Tibor: A tanácsok Magyarországon 1918—1919-ben. Kossuth Könyvkiadó 1958. 240. old. 49 Szociális Termelés, 1919. június 4. 5. sz. 50 Varga Jenő: Die wirtschaftspolitischen Probleme der proletarischen Diktatur. [A proletárdiktatúra gazdaságpolitikai problémái.) Hamburg 1921. 104. old.
