Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

II. Fejezet Fogyasztói és értékesítő szövetkezet

désnek a megoldását is elodázza. Sikerült ígéretet kieszközölni arra nézve, hogy a »Hangyá«-ról nem fognak nélküle határozni, s egyúttal vállalkozott arra, hogy memorandumban fejti ki a "Hangya « álláspontját, illetve javaslatát a megoldásra vonatkozólag. A memorandumot Dömötör és Sólyom ügyészek el is készítették, azonban annak letárgyalására már nem került sor, mert a tanácskormány időközben megbukott. Közvetlen bukása előtt jelent meg mint egyik utolsó rendelete, a szövetkezetekre vonatkozó azon intézkedése, amely honorálja az Általános Fogyasztási Szövetkezet kívánságát, s az összes szövetkezeteket, addig is, míg az államosításra meg nem érnek: állami felügyelet alá helyezi. Ezen rendelet folyományaképpen néhány állami revizor több napot töltött a »Hangyá«-nál az ügykezelés megvizsgálása céljából." A Tanácsköztársaság ideje alatt a megszállt területeken működő kirendeltségek működéséről a központ csak gyér híreket kapott. A „Hangya" törökszentmiklósi gőzmalmának vezetője, Hajdú Károly hozott elsőnek hiteles híreket a megszállás alá került szervekről. A nagyváradi és nagyenyedi kirendeltség akadálytalanul működött, sőt gondozása alá vette a Hangya-Ipar törökszentmiklósi, mindszenti, békéscsabai és nagyváradi vállalatait is. Jelentette azt is, hogy a nagyváradi kirendeltség vezetője a törökszentmiklósi malom leszerelt alkatrészeit a „Hangya" számára megmentette, s a román katonai parancsnokságnál kieszközölte, hogy a már útnak indított felszerelési tárgyakat Karcagról Törökszentmiklósra visszairányították. A sátoraljaújhelyi kirendeltség két ízben szenvedett az idegen megszállás miatt. Szövetkezeteivel nem tudott érintkezni, feladata csupán Sátoraljaújhely város élelmezésének biztosítására szorítkozott. Hasonló módon megbénult a balassagyarmati kirendeltség működése is. Szövetkezeteinek nagy része megszállott területre esett. A nagyszombati kirendeltség a csehszlovák kormány felügyelete alá került. A külkereskedelmi osztály kebelében Balogh Elemér előkészületeket tett egy bécsi, prágai, fiumei és bajai kirendeltség létesítésére, utóbbit azzal a célzattal kívánta megszervezni, hogy az a szerb csapatok által megszállt területeken működő szövetkezeteknek központul szolgáljon. „Vezérigazgató, Meskó Pál és Dömötör igazgatóval együtt sokat tépelődött azon, helyesen cselekszenek-e, hogy helyükön maradnak", sőt a Tanácskormánnyal üzleteket is lebonyolítanak. Megbeszéléseiknek mindig az volt az eredménye, hogy „nem hagyhatják cserben a »Hangyá«-t és annak tisztviselői karát, hanem helyt kell állniok, mert abban a percben, amikor helyüket elhagyják, a » Hangya « oly vezetőséget kapna, hogy szervezete szétmállna,..." A Tanácsköztársaság bukása után „a vezérigazgatót a tisztviselők egy küldöttsége kereste fel, azzal a kéréssel, hogy távolítsa el az in-