Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

I. Fejezet Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

A szövetkezeti tagság megszűnése 8. § A szövetkezeti tagság megszűnik: 1. önkényes kilépés, 2. elhalálozás, 3. kizárás által. Kilépettnek az a tag tekintendő, aki kilépését bármi okból a gazdasági év utolsó negyedének első tíz napja alatt az intéző tanácsnak bejelenti. Az elhalt tagsága megszűnik, de az elhalálozástól számított félévig köteles a szövetkezet elhalt családtagjainak részére a lakást meghagyni, terménybeli járandóságát, valamint az elhalt által teljesített munkája után megillető járandósági pótlékot a hátramaradottaknak kiadni. 9- § A szövetkezet elöregedett, munkaképtelen, rokkant tagjának gondtalan megélhetéséről az állam gondoskodik. 10. § A tagok fegyelmi vétségéről, büntetés kiszabásáról és a tag kizárásának eseteiről külön fegyelmi szabályzat intézkedik. A tagok jogai 11. § 1. Minden tagnak joga van munkája ellenében gondtalan megélhetést biztosító pénzbeli, terménybeli és természetbeli járandósághoz. 2. A szövetkezeti gazdálkodás sikeressége esetén az elért tiszta jövedelemből joga van a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak járandósági pótlékhoz (osztalékhoz), de járandósági pótlékban csak az a tag részesülhet, aki a következő évben is tagja marad a szövetkezetnek, és legalább 120 munkanapon át a szövetkezetnek dolgozott. 3. A szövetkezeti gazdálkodás eredményét, tiszta hozadékát a számadások alapján a körzeti felügyelőség állapítja meg. Az elért tiszta hozadék felét a tagok között rendes járandóságuk értékének arányában mint járandósági pótlékot kell felosztani, míg a tiszta hozadék másik fele a szövetkezeti gazdaság fejlesztésére lesz fordítva.