Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
kezeti formában kívántak a volt nagybirtokokon gazdálkodni, (i, A koalíciós kormány azonban nem gondolt komolyan a földreform végrehajtására és termelőszövetkezetek létesítésére. A falvakban, a kiküldött földbiztosok megkezdték ugyan az igénylők összeírását, de az évi termés biztosításának jelszavára hivatkozva igyekeztek a nincsteleneket mindenütt előkészíteni arra, hogy földosztásra csak a következő gazdasági évben kerülhet sor. A néptörvény és a kormány magatartása a földművesszegénység körében érthető megdöbbenést és elkeseredést keltett. „A szocialista eszméktől áthatva őszinte felháborodással állapítjuk meg — adott kifejezést a közhangulatnak a Somogy megyei Miháld község földmunkásszövetségi csoportjának vezetője Latinka Sándorhoz írt levelében —, hogy az úgynevezett népkormány, melyben sajnos 4 elvtárs képviselve van" úgy oldotta meg a földreformot, hogy a nép továbbra is rabszolga marad. De a nép most már olyan kormányt követel, amelyik keveset ígér és sokat ad. Ha pedig követelése nem talál megértésre, „úgy el lehet készülve a mai rend, hogy a föld proletárjai olyan torokkal fogjuk kiáltani: éljen a Proletárdiktatúra, hogy megnyíl belé a forradalom igaz útja, mely megvált bennünket a kapitalista igából". 7 A miháldiak felháborodása nem volt egyedülálló. Az egész országban feszült és izzó volt a nép hangulata. A községek és puszták földművesszegénysége éjszakákba nyúló megbeszéléseken vitatta a földkérdést. A hivatalos szervek ígéretei már nem sokat számítottak. Az agrárproletariátus cselekvésre határozta el magát: Bereg, Bihar és Pest megyében megkezdte a nagybirtokok megszállását. A Dunántúlon Fejér megye hallat magáról először. 1919 februárjában a szilfamajori és sárszentágotai mezőgazdasági cselédek és földmunkások, mint „a szocialista állam első fecskéi" 8 az elfoglalt uradalmakon termelőszövetkezeteket létesítettek. A legnagyobb jelentőségű és hatású azonban a Somogy megvei földművesszegénység kezdeményezése és mozgalma volt. A nagybirtokok kisajátítása Somogy megyében céltudatosan és szervezetten történt. Latinka Sándor, a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének megyei titkára szívós szervező munkájával megteremtette a mozgalom sikerének előfeltételeit. 1919 februáriában Somogy megye minden községében, -pusztájában és majorjában erős földmunkásszövetségi csoportok működtek. A földmunkások harcát a Kaposvári Munkástanács szervezte, irányította és minden lehető módon segítette. A földművesszegénység forradalmi fellépésére a közvetlen okot a megyei földbirtokos osztály magatartása szolgáltatta. Latinka Sándor érdeme, hogy a Somogy megyei agrárproletárok igen 7 KÁL, Latinka levelezése. ,,B" 17. sz. * Székesfehérvár és Vidéke. A Nép Szava, 1919. március 1.
