A rendszerváltás évei, 1987–1990 (Budapest, 2009)

A rendszerváltozás évei Magyarországon, 1987–1990

tartották meg a XIII. pártkongresszust is, ahol lényegében nem történt semmi. Szemben az első monori találkozóval (június 14-16.), ahol a félszáz résztvevő teljes körű gazdasági, társadalmi és politikai válságról beszélt. A rendszer egészét kérdőjelezték meg, kiutat kerestek, és eszmét cseréltek a politikai cselekvés lehetőségeiről.

A következő években egyre erőteljesebben jelentkeztek a civil szerveződések, az egyetemi klubok, a szakkollégiumi rendezvények, az olvasótáborok, az újrainduló népfőiskolái mozgalom és a Hazafias Népfront támogatásával működő vitafórumok — ez volt „a körök kora”. A köztudatban megjelent a bős-nagymarosi vízlépcső ügye. Az ötvenes évek eltúlzott iparosítását idéző beruházással kapcsolatban az MTA 1983-ban hatásvizsgálatokra hivatkozva javasolta az építkezések leállítását. A vízlépcső ellen szerveződött társadalmi mozgalom, a „Duna Kör” 1985-ben alternatív környezetvédelmi Nobel-díjat kapott. Nem lehetett többé elhallgatni a problémákat. A bős-nagymarosi beruházás leállítása melletti civil szervezkedés keretet adott a tiltakozó felvonulásoknak, élőláncszolidaritási demonstrációknak, lényegében a rendszerkritikának. A sza- mizdat Beszélő különszámaként 1987 júniusában megjelent Kis János Társadalmi szerződés című röpirata, mely nem csupán a bajokat diagnosztizálta, hanem a rendszert magát is elutasította. Szeptemberben irodalmárok, értelmiségiek Lakitelken életre hívták a Magyar Demokrata Fórumot (MDF), amely ekkor még a leginkább Pozsgay Imre nevével fémjelzett reformkommunisták fedezetében igyekezett politikai befolyásra szert tenni. 1988 tavaszától már nyilvános gyűléseket tartotta1 a Jurta Színházban. Egyértelművé vált eközben, hogy a fennálló rendszer vezetői megosztottak, bizonytalanok, kapkodnak.

4