A rendszerváltás évei, 1987–1990 (Budapest, 2009)

Az állampárt és a demokratikus erők harca

sadalmi szervezetek, mozgalmak) részvételével a Nemzeti Kerékasztal- tárgyalások.

Ebben az időszakban is akadt bőven félreértésre okot adó esemény. A párttörvényt előkészítő MSZMP és EKA munkabizottság július 26-ai ülésén Fejti György elutasította a munkahelyi pártszervezetek felszámolását és az MSZMP vagyonával történő elszámolást. A bejelentés még az MSZMP tárgyalóküldöttségét is meglepte. Válaszul az EKA felfüggesztette részvételét a munkabizottságban. Az akció indítékait máig homály fedi, nem derült ki, hogy Fejti mit remélt az ellenzéki oldal pro- vokálásától. Szeptember 18-án megszületett a megállapodás a politikai átmenetről, de a Fidesz és az SZDSZ nem írta alá, az Ellenzéki Kerekasztal ezzel széthullott. Az államfői intézmény lett az a közjogi vitaügy, amelyet az EKA tagszervezetei nem kerülhettek meg, és amely felőrölte az egységüket. Másnap az SZDSZ állásfoglalást tett közzé, amelyben követelte az MSZMP, a SZOT és a Munkásőrség vagyonának zárolását. Szeptember 24-én az SZDSZ aláírásgyűjtést kezdeményezett négy kérdés népszavazásra bocsátása érdekében: „1. Kivonuljon-e az MSZMP a munkahelyekről? 2. El kell-e számoltatni az MSZMP-t a vagyonáról? 3. Feloszlassák-e a Munkásőrséget? 4. A szabad választások után vagy azt megelőzően legyen megválasztva a köztársasági elnök?”

Rendkívül érdekes, ahogyan az állandóan változó belpolitikai helyzetben az egyes pártok erőviszonya alakult. Szeptember közepén, a „tárgyalásos forradalom” lezárulásakor, a kerékasztal felbomlásakor a közvélemény-kutatások alapján Pozsgay Imre élvezte a legnagyobb népszerűséget. Mindezt azonban nem tudta párterővé váltani, mert az MSZMP éppen akkor hasadt véglegesen szét. Pozsgaynak akkor lett vol17