Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)
Az ősi székesház, a nagykárolyi várkastély
katonát, a trónért vérét ontó daliát, új donatiókkal gyarapítván a családi vagyont; de osztályosaik sorában annál több irigyük, haragosuk, ellenségük akadt. Szathmár vármegye gyanakvó szemmel nézte a Károlyi ,vár', voltaképpen csak kőház falainak alapozását, attól tartván, hogy az új sasfészek a várúr offensiv természetét még hatalmaskodóbbá s ellene a védekezést, visszatorlást még nehezebbé teendi. Az ügy az igazságos Mátyás király döntése alá került, ki csakhamar erős parancsot küldött a vármegyére, hogy a rendek a megkezdett építkezést akadályozni ne merjék s ez ügyben több panaszt ne is emeljenek, mert Károlyi Lancz László csak lakóházat emel magának, nem pedig erődített várkastélyt. 1 Várszerű jelleget az új kőház, mintegy 115 évvel* később, Rudolf császár és király engedelméből idősb Károlyi Mihály idejében nyert. Akkor érte el Magyarországon a török világ a legnagyobb kiterjedését, akkor kellett a még el nem foglalt felvidéknek leginkább rettegnie, hogy az egri s a váradi pasalikok portyázói betörésekkel, sarczokkal zaklatják a városokat, nemesi kúriákat s uradalmakat. Ennek a veszedelemnek előre vetett árnyéka indította már Károlyi Lancz Lászlót arra, hogy mikor a nagykárolyi kőházat építé, azt védelemre berendezni törekedett. A mit ő előre látott: a török-tatár invasio csapása a mohácsi vész után elkövetkezék, s idősb Károlyi Mihály a bölcs előd útmutatását követte, midőn a kőházat négyszögű, sánczárkokkal, lőrésekkel ellátott bástyázattal vétette körül. Ámde ez a művelet is növelte a gyanakvó rendek ellenséges indulatát. Idősb Károlyi Mihályt a kassai német őrség parancsnoka gróf Hardegg Ferdinánd levelei 1592-ből ismételten figyelmeztetik, hogy engedélyért Rudolf királyhoz kell folyamodnia, mert csak a királyi pátens képes az építést megoltalmazni az irigyek zaklatása ellen. Május 15-én kelt levelében tanácsolja Károlyi Mihálynak, hogy a 1 L. Gróf Károlyi család okmánytára. II. k. 503. lap.
