Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)

Czímerek és rangemelések

tevékenysége fölött, megerősítvén a szathmári béke ponto\atait. Ez okirat elején a megszólító c\ím\ést már a király — szándékosan vagy tévedésből — ekkép írta: «Illustris dilecte Comes 1» Ez a grófi czímzés lehetett czélzatos, mintegy tudatni akarván Károlyi Sándorral, hogy a grófi méltóságra a dynastia s az ország közt való béke érdekében tett fontos szolgálatainak elismerése fejében igénye lehet s a királyi kegy azt neki arra az esetre, ha kéri, előre megígéri; de lehetett minden czélzatosság nélkül is, értve a megszólítással Károlyi Sándor főispáni (Supremus Comes Comitatus) méltóságát. A bécsi udvarnál szokás, hogy csak legitim eredetű czímeket ismernek el, melyek az uralkodótól valók. Károlyi Sándort nem czímezték tábornagynak, mert e rangját nem koronás királytól, hanem Rákóczitól kapta; a főispáni czím nem jöhetett kifogás alá, mert még I. Lipót királytól eredett. A királyi kézirat e megszólítása azonban országszerte emlegetés tárgyát képelte és a felső körökben nagy feltűnést keltett. Ezt consta^ tálja Károlyi Sándor is, midőn a királyi megszólításban rejlő felhívásnak engedve, a koronától a grófi rang és méltóság adományozását folyamodványban kérte, melyben főindokolásképpen ez áll: Miután már általánossá és közönségessé vált a híre, («cum jam vulgáris popularisque obtinuisset fama»), ezért kéri a grófi czímet. Ugyané folyamodványban saját halála esetére a szathmári főispánságot Ferencz fia számára, a Nagy-Károlyról nevezendő örökös grófi czímnek («titulum Comitis perpetui de Nagy-Károly») egész nemzetségére, névszerint: nejére Szálai Barkóczy Krisztinára, Ferencz fiára és Klára leányára (báró Haller Gábor nejére) s a saját mindkét nembeli ivadékaira, utódainak örök díszére való kiterjesztését («pro perpetuo successorum meorum decore») — végre a saját- és közelrokon családok egyesített czímereiből alakított új családi czímer adományozását kérte. Az egyesített czímer, a mint az adománylevél szövege is felsorolja, a paizs szívét elfoglaló Nagy-Károlyi Károlyi nemzetség ősi czímerén