Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)

Bevezetés

tette ki a munka megírásának és összeállításának nehézségeit. A többi között segítségül öt szakértő scriptort kért maga mellé hét esztendőre! A sok nehézség a grófokat nemes tervüktől visszariasztotta ugyan, de azért Waltherr, a mennyire ereje és ideje engedte, a leszármazásra vonatkozó adatokat buzgón gyűjtögette. A gróf Károlyi család Oklevéltárának II. kötetében megjelent leszármazási tábla nagyobbára ezen Waltherr-féle jegyzetek alapján készült. A XV. század második feléig ez a genealógiai tábla elég teljességgel adja a családtagokat, de a legrégibb őst, Kaplyon Józsát nem ismeri. Aztán a XV. század második felétől kezdve a XVII. század végéig meglehetősen hiányos, mivel 105 családtag teljesen kimaradt belőle. Ezek a körülmények birtak bennünket arra, hogy újabb kutatások alapján a család leszármazását 1150-től kezdve egész a mai napig emberileg lehető teljességgel és tökéletességgel kimutassuk. E hosszú és nagy munka szép eredménynyel járt, mivel a hiányzó családtagokat is sikerült föltalálnunk és e mellett a hiteles anyakönyvi kivonatok beszerzésével az újabb korbeli családtagokat is beállíthattuk. Mint új és érdekes kísérletet említjük meg, hogy a leány ágak leszármazási tábláit is összeállítottuk s így az új családfa huszonegy Károlyi leánynak az ivadékait is feltünteti, a mennyire ezt a levéltárban meglevő adatok engedték. A legújabb időbeli leányági ivadékok egynémelyikének leszármazási adatait azonban már nem okiratok és anyakönyvi kivonatokból, hanem a Góthai Almanachból és a Magyar Nemzetségi Zsebkönyvből merítettük. E rendkívül sok munkával és nehézséggel járó leszármazási táblák különösen a családtagokra bírnak nagyobb jelentőséggel, mivel azokból világosan láthatják, mely családokkal léptek rokoni kapcsolatba a Károlyiak és láthatják azt is, hogy a leányági ivadékok közül többen házasság révén újra a Károlyiak családfájára kerülnek. így, hogy többet