Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

kellett szállni annak érdekében, hogy a kormányzat cca 300 zsidó munkavállalót, akik között 13 különösen kiváló szakmérnök is volt, az elhurcoltatástól mentesítsen. Ez akkor sikerült is, noha az akció maga a lehető legnagyobb kockázattal járt a vállalat vezetőségére nézve, mert a katonai parancsnok megkerülésével és háta mögött kellett lépéseket tenni. Attól kezdve ezek az alkalmazottak a gyártelepen laktak, a gyár területét nem hagyták el és ez mindenféle atrocitással szemben bizonyos védelmet nyújtott nekik. Mégis a Szálasi-kormány 1944 novemberében ezt a mérnökcsoportot a németek követelésére újból el akarta hurcoltatni. A svéd követség támogatása és hasonló mentési kísérletek eredménytelenek maradtak. A szóban forgó mérnököket elvitték és a deportálásra szánt emberek százaival együtt a vagonba rakás várt reájuk. 1944. november 30-án ez a 13 zsidó mérnök a Józsefvárosi pályaudvaron a vagonba rakás előtt állott. Az akkor bevagom'rozott személyeket Németországba deportálták. Ekkor megjelent a vállalat vezérigazgatója, gr. Jankovich Dénes, és 11 mérnök részére a Belügy- és Iparügyi Minisztériumtól láttamozott kiadatási engedélyt hozott, amelynek alapján ezeket visszakérhette. Ugyancsak a csoporthoz tartozott azonban a gyárnak még két mérnöke, Viola Gyula és Kentzler Ödön, akikkel szemben a szóban forgó minisztériumok a kiadatási engedélyt minden indokolás nélkül megtagadták. Gr. Jankovich ekkor közölte ezekkel a mérnökökkel, hogy két másik olyan mérnök részére sikerült azonban kiadatási engedélyt kapnia, akik korábban már megszöktek. Már korábban felkereste gr. Jankovich vezérigazgató a deportálásra szánt mérnököket az Albrecht laktanya udvarán, közölte velük, hogy kiadatásuk iránt lépések vannak folyamatban, Violának és Kentzlernek pedig már ott azt a mentő tanácsot adta, hogy ha nem sikerül részükre kiadatást kieszközölni, úgy azon mérnökök nevén fogja őket szerepeltetni, akik kiadatásához a kormány hozzájárult, de már nincsenek ott a fogva tartottak között, mert korábban megszöktek. A szóban forgó két mérnök később a felhíváskor tényleg más néven jelentkezett, és sikerült a musz.

23 parancsnokot és a gyári katonai parancsnokot megtévesztve, ezeket a halált jelentő vagonba rakás elől megmenteni. Ez után a sikerült csel után a vállalat vezetősége a szóban forgó 13 mérnök részére semleges védleveleket szerzett, és őket az üzembe visszahozta. Újabb izgalmak kapcsán sikerült csak ugyanezt a 13 mérnököt megmenteni, amikor 1944 decemberében megjelent a hírhedt „piros bevonulási parancs". Az Izzó katonai parancsnoka december 18-án elrendelte a gyár kiürítését, és ekkor a munkavállalóknak bevonulni, a gyár területén lakó zsidó mérnököket pedig az újpesti rendőrségnek kellett volna átadni a parancs értelmében. Az előbbi kategóriából több mint 300-at