Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

vállalathoz Kerényi ezredest kormánybiztosként fogja kiküldeni, aki majd gondoskodni fog a kitelepítés erélyes végrehajtásáról. Időközben megérkezett Újpestre az Izzó bécsi leányvállalatának, a Watt A. G.-nek igazgatója, Zimmerl mérnök, avval a küldetéssel, hogy ha az Izzótól gépeket kell kivinni, úgy azok a Watt Wienhez kerüljenek. Dr. Bay és gr. Jankóvich vezérigazgató uraknak sikerült Zimmmerlt meggy őzniök arról, hogy a vállalat kitelepítésére egyfelől nincs szükség, másfelől pedig az technikailag lehetetlen. Zimmerl belement abba a kompromisszumba, hogy a vállalat csak két rádiócsőgyártó egységet bocsásson saját leányvállalatának, a Watt A. G. Wien rendelkezésére, de tulajdonképpen oly módon, hogy ezeket a gépeket, amelyek továbbra is az anyavállalat tulajdonában maradnak, mintegy kölcsönképpen kapná meg a Watt Wien. Zimmerl ezen koncesszió fejében hajlandó volt támogatni Szakváry miniszternél a vállalat azon álláspontját, hogy a két gépegységen felüli kitelepítésre szükség nincsen. (Ez a két gépegység a vállalat egész gépi berendezéséhez képest alig 1/2%-ot tett ki). Zimmerl fel is kereste a vállalat két vezérigazgatójával együtt Szakváry minisztert és úgy vele szemben, mint a szintén jelenlevő Kerényi ezredessel szemben a maga részéről is támogatta a vállalat vezetősége által felhozott érveket, amelyek szerint szállítási és egyéb technikai nehézségek folytán az üzemkitelepítés megoldhatatlan. Szakváry miniszter végül is úgy döntött, hogy két rádiócsőgyártó gépegység átadása és elszállítása azonnal foganatosíttassék, nem mondott le azonban az üzem teljes kitelepítésének tervéről, bár annak végrehajtását egyelőre elhalasztotta. Kerényi ezredesnek feladatává tette ugyan, hogy a vállalat kitelepítését mozdítsa elő, azonban mégis elkerülhető volt, hogy az ő személyében kormánybiztos kerüljön a vállalat nyakába. A megbeszélés során a vállalat személyzetének kitelepítéséről is volt szó. Kerényi ezredes megbízta a vállalat katonai parancsnokát azzal, hogy a gyár személyzetét kitelepülésre szólítsa fel. Röviddel ezután gr. Jankovich vezérigazgatónál jelentkezett német részről egy dr. Hermann nevű úr, aki rendkívül bizalmas beszélgetés során azt közölte, hogy ő a nemzetközi izzólámpa kartellnál dolgozott korábban, mint ilyen ismeri és értékeli a Tungsram világcéget, és hajlandó a vállalatnak segítségére lenni abban, hogy ne kerüljön sor a Németországba való kitelepítésre. E célból felajánlotta gr. Jankovichnak azt, hogy találkozást hoz létre közte és dr. Boden, a Deutsche Industriekommission elnöke között. Ez a találkozás létre is jött. Dr. Boden elég megértőnek mutatkozott a vállalattal szemben, hangsúlyozta, hogy ő maga is nehéz helyzetben van az őt ellenőrző párthatóságokkal szemben, s azt a tanácsot adta, hogy a teljes kitelepítést elkerülendő, a vállalat még egy rádiócsőgyártó egységet és esetleg a wolframgyártás egy részét adja át